Simon Zoltán

DUGÓT TÖMTEK AZ OSZLOPBA?
Georges Feydeau: Macskazene / Orlai Produkció, Belvárosi Színház

Kicsit talán meglepő választás az Orlai Produkciótól egy Feydeau-bohózat. Nem feltétlenül a műfaj, hanem a szerző kora és a horizontja miatt. Orlai Tibor színházának szórakoztató vonulatára eddig inkább a kortársi, kortársiszerű bulvárvígjátékok vagy félbulvárok voltak jellemzők. A klasszikus bohózat más tészta. (Még másabb tészta, ha a szöveggondozást Litkai Gergelyre bízták – feltételezhetjük.) STUBER ANDREA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

„LE A VILÁGTÖRTÉNELEMMEL!”
Weöres Sándor: A kétfejű fenevad / Miskolci Nemzeti Színház

Weöres Sándor történelmi panoptikumának teljes címe: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban. A darab miskolci előadásának díszletén, a színpadmagas, félbetörött, golyólyuggatta harangon pedig latin és német keveréknyelven az olvasható, hogy „öntettetett MMXXIV-es év XII. havában”. Szőcs Artur rendezése e két dátum ütközőzónájába helyezi a cselekményt. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

A MISKOLCI TERÁPIA
Kisfaludy Károly: A tatárok Magyarországban / Miskolci Nemzeti Színház

Ez a beteg annyi sebből vérzett már a születésekor, hogy kirurgus legyen a talpán, aki bármiféle beavatkozásra vállalkozik vele kapcsolatban. A Szőcs Artur és Cser Ádám által vezényelt népes medikussereg jóvoltából azonban a műtét nem csupán sikerült, de a beteg azonnal táncra perdült, sőt dalra is fakadt. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

MAGYAROK, SZERBEK, SZERELMESEK
Hunyady Sándor: Feketeszárú cseresznye / Miskolci Nemzeti Színház

Dúl a háború az országban, a magyarok és a szerbek egymás ellen (is) harcolnak, de a bácskai kisvárosban egymás mellett kell élniük. A szerbeknek el kell viselniük a frontra készülő magyar katonák dajdajozását, erőszakosságát. Az elvesztett háború után viszont a magyaroknak kell összeszorított foggal átadni a hatalmat és tűrni a szerbek által újonnan kinevezett potentátok zaklatásait. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

VESZTESÉG NÉLKÜL – NYERESÉG HÍJÁN
Anders Thomas Jensen: Ádám almái / Miskolci Nemzeti Színház

Megítélésem szerint a társulat tagjai nem tettek egyebet, se többet, se kevesebbet, minthogy figyelmesen és szakszerűen lefordították a filmet a színház közösségi terének formanyelvére, jó érzékkel kiaknázva a fordításműveletben rejlő esélyeket, és nagyjából elkerülve a benne leselkedő veszélyeket. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez