revizor előfizetés
kritika revizor

    Slam poetry

    „ESKÜSZÖM, HOGY NEM BÍROK KI TÖBB ÉVET PESTEN”
    A kivándorlás Ady Endrétől Beton Hofiig

    Szerző: | 2025. szept. 10.

    „Föl-földobott kő, földedre hullva, / Kicsi országom, újra meg újra / Hazajön a fiad.” Mondja Ady Endre, de sokszor még az ő szellemiségét hordozva is nehéz vagy szinte elképzelhetetlen a hazatérés. A hazai könnyűzene tanúsága szerint „Komp-országunk” fedélzetén egyre fullasztóbb lenni – sokan a hajóról bámulnak a mentőcsónakokra, mások távozás közben néznek vissza. Az Ady-kultusztól elforduló magyar költészetet és popkultúrát okkal édesgette vissza magához Isten szörnyetege: témái és hangvétele remekül rezonál a 2020-as évek hazai könnyűzenéjével. TÓTH-GYÓLLAI ORSOLYA ESSZÉJE.

    Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
    Ezeket a cikkeket előfizetőink olvashatják. Már előfizetőnk vagy? Lépj be!
    Belépek Előfizetek
    Tovább a cikkhez

    SLAM AZ EGÉSZ VILÁG
    Martin Crimp: Cyrano de Bergerac / Budaörsi Latinovits Színház

    Szerző: | 2025. ápr. 22.

    Cyrano de Bergerac néhány évnyi szünet után tért vissza a magyar színpadokra. Igaz, a korábbiaktól eltérően nem visel látványos kosztümöt, nem forgatja szüntelen kardját és nem is Edmond Rostand Ábrányi Emil által magyarított verseit mondja. A budaörsi Cyrano kortársi hangot üt meg, mai magyar slammer lévén – még akkor is, ha közben francia csatatereken teszi kötelességét. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

    Tovább a cikkhez

    MONDJÁK A MAGUKÉT
    Pacalos pizza / Radnóti Színház

    Szerző: | 2015. febr. 13.

    A hozzávalók adottak: gazdasági okokból kivándorló fiatal értelmiség mint kortünet, erre a jelenségre reflektáló slammerek és az elmúlt évszázadok magyar verseiből válogatott anyagot prezentáló színészek. Ebből próbált a Radnóti Színház kisütni valamit, ám azért, amit ezzel a műfajokon átívelő projekttel létrehoztak, hogy úgy mondjam, nem osztanak Michelin-csillagot. POGRÁNYI PÉTER ÍRÁSA.

    Tovább a cikkhez

    MINDENKI? VALAKI?
    Vita a slam poetryről a Revizoron, 10.

    Szerző: | 2014. okt. 12.

    Egyik legprogresszívebbnek számító költőnk, a nagy Ady Endre 1904-ben Párizsban betévedt egy anarchista estre, és nem győzött fintorogni azon, hogy ott „mindenki valaki”, ahelyett hogy szép rendben külön lennének a felszólalók egyfelől (a pódiumon, nyilván) és a publikum másfelől, a sorokban. Ráadásul „Piszkos Pierrot-k és Pierrettek integetnek suta arccal a falakról.” SELYEM ZSUZSA ÍRÁSA.

    Tovább a cikkhez

    TUDATOS EMBER, ÖNTUDATOS EMBER
    Vita a slam poetryről a Revizoron, 9.

    Szerző: | 2014. okt. 8.

    A Kiszorultak társadalmi integrációjára jelenleg kevés alkalmasabb kulturális kísérletet látok a slam poetrynél. Ez az ígéret arra is lehetőséget kínálhat, hogy megteremtődjön valami (szükségszerűen alacsony belépési küszöbbel), amit konszenzuális művészetnek nevezhetünk. Ez a kiszolgáltatottak hatalma. Ha ez nem sikerül, akkor lehet, hogy elveszünk. FEHÉR RENÁTÓ ÍRÁSA.

    Tovább a cikkhez

    „SAJÁT NYELVÜK NYAKAZZA LE ŐKET”
    Vita a slam poetryről a Revizoron, 8.

    Szerző: | 2014. okt. 6.

    A slam poetryről mindenkinek van véleménye, azonban felkészült és releváns kérdéseket megfogalmazó kritikust még mindig keveset találunk. Hiszen a hagyományos művészetelméletek felől közelítő irodalmár érthető módon nehezen tud mit kezdeni a műfaj intermedialitásával vagy a költészet programként meghirdetett demokratizálásával.​ ZÁVADA PÉTER ÍRÁSA

    Tovább a cikkhez

    JELENTÉS A TÖRZSI MÁMORBÓL
    Vita a slam poetryről a Revizoron, 7.

    Szerző: | 2014. okt. 5.

    Marno János sejtésével ellentétben “a slammerek” nem küzdenek “a politikailag közvetetten cenzúrázott, azaz anyagilag ellehetetlenített folyóirat-költészet ellen”, a politikai cenzúra ellen viszont valóban küzdenek. És nem csak indirekt, hanem egészen közvetlen cenzurális törekvésekkel is találkoztunk már. 2014-ben, Európa szélén, de azért még Európában. CSIDER ISTVÁN ZOLTÁN ÍRÁSA.

    Tovább a cikkhez

    KEDVES SLAMMEREK ÉS SLAMMERELLENEK,
    Vita a slam poetryről a Revizoron, 5.

    Szerző: | 2014. szept. 22.

    nem emlékszem, hol, mikor vagy kinek mondhattam a Pion István által idézett megjegyzésemet. Nem ugrik be semmi, lőttek a rövid távú, ám egyre messzebbre hatolva hamvasztó emlékezetemnek. Hogy a komfortzónába soroltam a slamet, mint egy nosztalgiázó agg-beat vagy hippi, aki a saját ifjúkorát tekinti a hőskornak, és a jelenvalóságot természetesen a romlás, bomlás, elgagyisodás munkaalapú vagy/és piacorientált, nyalakodva marakodó üzekedésének? MARNO JÁNOS ÍRÁSA.

    Tovább a cikkhez

    KÖLTÉSZET-E A KÖLTÉSZET?
    Vita a slam poetryről a Revizoron, 4.

    Szerző: | 2014. szept. 18.

    A legfontosabb kérdés az, legalábbis e vita hozzászólóinak munkásságát, hivatását tekintve mindenképpen, hogy irodalom-e a slam poetry. Braun Barna vitaindító írásában azt mondja, hogy a műfajnak nincs sok köze az irodalomhoz, de ennél is tovább megy, szerinte „a slam közege” nem tesz jót az irodalomnak. Kíváncsian olvastam volna e kitételek mellett arról is, hogy ugyan miért gondolja így. PION ISTVÁN ÍRÁSA.

    Tovább a cikkhez

    SLAM POETRY MISSZIONÁRIUS PÓZBAN
    Vita a slam poetryről a Revizoron, 3.

    Szerző: | 2014. szept. 14.

    Megkockáztatom, hogy egyetértek. Ez persze nem szerencsés, hiszen ez egy vita, nekem is inkább vitáznom kellene valakivel. De nem olyan időket élünk sajnos, hogy arról lehetne vitatkozni, kik jobbak, a sznob értelmiségi irodalmárok vagy a kamaszlány módjára duzzogó slammerek – hogy mindjárt ne csak valami bántót, de valami szexistát is mondjunk. Duzzognak-e a slammerek? Igen. Légy erős, a költők is. Legalább annyit. KAPELNER ZSOLT ÍRÁSA.

    Tovább a cikkhez

    NINCS. SEMMI. BAJ.
    Vita a slam poetryről a Revizoron, 2.

    Szerző: | 2014. szept. 11.

    Nézhetjük ezt afelől is, hogy az elitté nemesedett (és néha sajnos: sorvadt) költészetnek egész egyszerűen semmi köze a szakmán kívüli világ 97,5%-ához. És ezzel még nem lenne baj, ha ez a szakma nem tenne úgy, mintha a világ tényleg nem is létezne. De, jelentem, létezik. SIMON MÁRTON ÍRÁSA.

    Tovább a cikkhez