Vár, várrom, leomló falak, vagy mindezek stilizált megjelenítése helyett asztalokat, székeket, laptopokat látunk a színen. És tizenkét elegáns férfit, kortársainkat, aki nem létrára másznak, hanem az asztalok mögé ülnek. Alföldi Róbert rendezése a Sarkadi-dráma alapján készült rockballadát metaforikus szinten értelmezve bontja ki annak ma is aktuális mondandóját. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Stohl András
ARANY, EZÜST, KŐHALOM
HAMUPIPŐKÉRE HULL A HÓ Molnár Ferenc: Az üvegcipő / Vígszínház
A Vígszínház repertoárján újra és újra feltűnnek olyan előadások, amelyek régi sikereket elevenítenek fel új formában, míg Mohácsi János pályájának utóbbi évtizedére jellemző, hogy korábbi rendezéseit gondolja újra (néha nem is egy alkalommal). E kétfajta remake-koncepció találkozik az Az üvegcipő friss bemutatója alkalmával. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
VISSZATÉRÉSEK ÉVADJA Vígszínház 2023/24
A Vígszínház elmúlt évadjának művészi programját elsősorban a visszatérések határozták meg: huszonöt év után új Presser-musical ősbemutatójára került sor, Rudolf Péter igazgatósága alatt először rendezett a színházban Mohácsi János és Horváth Csaba, és ismét dolgozott a társulattal a két évaddal ezelőtti, jelentékeny (és megosztó, vitákat gerjesztő) Sirályt színre állító David Doiasvili is. URBÁN BALÁZS ÉVADPORTRÉJA.
EGY KICSIT MÉG ÉRTELMETLENEBB HALÁL Arthur Miller: Az ügynök halála / Centrál Színház
Míg Arthur Miller eredetijében a múlt számtalan szellemképe kínozza Willy Lomant, addig a Centrál Színházban látható, Alföldi Róbert által rendezett Az ügynök halála elsősorban a jelenre koncentrál, bezárva a távlatokat egy nyomasztó nappaliba, ami az ügynök halála után csak szebb lesz, mint életében volt. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
KOSZTYA, A SIRÁLY Csehov: Sirály / Vígszínház
Ó, nagyon vagyok! És majd leszek! Legalábbis képileg! – mondja magáról az előadás az érkező nézőknek, akiknek feje fölött, az ezüstös vasfüggönyre vetítve, vijjogó sirályok végtelenített hada lebeg perceken át. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
AMERIKA MESSZIRE VAN West Side Story / Szegedi Szabadtéri Játékok 2021
Amit csak lehetett, egyik kezével elvett énekes színészeitől Alföldi Róbert a szegedi Dóm téren hatszor közel teltházzal játszott West Side Storyban. A másik kezével azért adott rendesen: nekik is, nekünk is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
SZENVEDÉSTÖRTÉNET A Passió / TV2
Blaszfémia és suta giccs – Herendi Gáborék passiójátéka láttán a felekezeten kívüli, agnosztikus néző éppúgy méltán háboroghat, mint a hívő keresztény. Lám, nemcsak az ünnep egyesíthet. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
„ÜGYES NŐI MUNKA” Yasmina Reza: Bella Figura / Pesti Színház
A címet loptam: kedves egykori kolléganőm, Szántó Judit jellemezte ezekkel a szavakkal a huszonöt évvel ezelőtt a Katonában bemutatott Művészet című darabot. A Bella Figura még dicsérve is érezhetné magát, ha ugyanezt mondanám. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
HAB NÉLKÜL Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline / Centrál Színház
Meredt nyakkal lesik az eget a sörünnepre összeverődött népek. Kinek a Zeppelin fontos, kinek a Göncöl. Ám ebből a fekete csempés, alkohol- és vécészagú térből nehéz fölnézni az égre. Itt a vágyakozók a csillagot is csak képzelik inkább. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
KESERÉDES Molnár Ferenc: Delila / Centrál Színház
Milyen könnyed, milyen kedves, s egyben milyen szomorú is ez a szépen kivitelezett szerelmi tanmese! S illik rá az ismert mondás: „A helyzet reménytelen, de nem súlyos.” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
EGY HAGYOMÁNYOS RENDEZÉS Hegedűs a háztetőn / Papp László Sportaréna
Ha végiggondoljuk a dolgot, Alföldi Róbert rendezései nagyon sokszor a hagyományokból indulnak ki, az érdekes éppen az bennük, mennyire ragaszkodnak hozzá vagy mennyire szállnak szembe vele. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
PASSIÓ PROFILBÓL Székely Csaba: PASSIO XXI / Papp László Budapest Sportaréna
Az Arénában nincs feltámadás. Az Arénában csak kereszthalál van. A húsvéti misztérium lényege mégis átérzik, legjobb pillanataiban átvérzik ezen a falvédő egyszerűségű, Székely Csaba által írt szövegkönyvön, melybe az elmúlt évek magyar rock-slágereit applikálták. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
ÉLETEK A BONCASZTALON Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés / Vígszínház
Nyomozás vagy boncolás? Ki a gyilkos? Egyetlen tudatosan ölő ember vagy a maga módján mindenki? Lehet-e olyan helyzet, amikor jogos az élet kioltása? Szétbogozható-e Raszkolnyikov és Porfirij igaza? NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
„RITKÁN HAZUDOK A SZÍNPADON” Beszélgetés Stohl Andrással
Pályakezdése a Katonához kötötte, érett színésszé a Nemzetiben vált. Most a Vígszínház oszlopos tagja. Szerepei, alakításai erősek, beégnek. „Nehézfiú, érzékeny színész és ember. A Színikritikusok Díjának egyik idei jelöltje Mohácsi János Istenítéletében alakított John Proctor szerepéért. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
A ZENE MINDENKIÉ Florence – A tökéletlen hang
Szinte hihetetlen és egyúttal mélyen megható, hogy volt idő, amikor a tehetségtelenség tüntetően látványos kiéléséhez még nagyon gazdagnak kellett lenni. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
