Könnyű elképzelni a keletkezéstörténetet. Arra gondolhatott a Radnóti Színház vezetése, hogy van egy kiváló, különleges alkatú, nagy drámai erejű, egyben komikus vénájú, ideálnaiva karakterszínésznőjük, Sodró Eliza. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Ég és föld, Makó és Jeruzsálem – nagyjából ennyi a távolság és a különbség egy élethelyzet és egy színmű drámaisága, pláne tragikuma között. És aki a valóság drámaiságából próbál drámát írni, bizony, nagyjából tízből tízszer bukik el. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Tíz európai ország, tizennégy partnerszervezet együttműködése, négy év, rengeteg kutatómunka, utazás, releváns társadalmi témák, közösségépítés és tizennégy előadás. Jól hangzik, ugye? A Stronger Peripheries Showcase előadásainak nagy része azonban így is csak kibontatlan ötlet maradt. A Portugáliában töltött egy hetem alatt sokat gondolkodtam rajta, miért. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A színház kreativitás, filozófia, önismeret, traumafeldolgozás, közösség, hit, politika, szórakozás. A színház próbálkozás, tenni akarás, szabadság. Az idei THEALTER második felében tematikailag és formailag egyaránt változatos, többé-kevésbé kísérletező előadásokat láthatott a közönség. SZABÓ RÉKA DOROTTYA BESZÁMOLÓJA.
A színházterembe belépve Karsai Györgyöt pillantjuk meg, aki a színpad szélére állított asztalnál mesél a Médeia-mítosz eredetéről és a dráma cselekményének előzményeiről. Aki hallotta már őt előadni, pontosan tudja, hogy mennyi humorral tudja bizonyítani a mitologikus történetek időszerűségét. Kockázatos így kezdeni egy előadást, hiszen a néző szívesen hallgatná őt az előadás egész ideje alatt. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.
Természetesen tudjuk, hogyan lehet biztosan elrontani egy homoszexuális fiatal fiú neveltetését. Nem kell hozzá sok, csak az elfogadás hiánya, némi alkohol, illetve a kapcsolat megszakítása. De képesek vagyunk-e mögé látni ennek az el nem fogadásnak? Tudjuk-e tágabb kontextusban vizsgálni? És jut-e idő mindeközben a szórakozásra is? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
2020 elején mutatkozott be a négy fiatal rendező összefogásával létrejött alkotócsoport, a Narratíva. Hogyan változtak a lehetőségek, szükségszerű-e az átalakulás, beszélhetünk-e még a kollektíváról az elmúlt időszak történései után? Hegymegi Mátét kérdeztük. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Furcsa előadás; amikor úgy érzem, megtaláltam a fogást rajta, mégiscsak kicsúszik a kezem közül. Lehet, hogy éppen ez a rendező szándéka? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Ígéretes. Ezt a jelzőt próbálom visszatornázni a valódi helyére, visszaszerezni neki a saját, normális jelentését. Egy izgalmas színházi fogalmazásmód ígéretes megjelenését láttam az Örkény Színház Édes Anna című előadásában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Ki gondolná, hogy egy francia újkatolikus szerző száz évvel ezelőtt írt drámája ilyen élesen képes reagálni mai életünk legalapvetőbb erkölcsi kérdéseire? NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Szenteczki Zita két éve végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakán, de már dolgozott több prominens kőszínházban és független csapattal is. Szereti a közös munkát az Operettszínház nagyzenekarával, de örömest alapítana új színházi műhelyt is, ahol a maga ura lehet. Most Maeterlinck A kék madarából rendez zenés ifjúsági előadást a Kálmán Imre Teátrumban egy fiatal, tehetséges alkotógárdával. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Egy jól sikerült mesekönyvből készült azonos címmel a Mit keresett Jakab az ágy alatt? című előadás. Az eredmény pedig kissé felemás lett. PROICS LILLA ÍRÁSA.
A negyvennégy éves Samko Tále gyűlöli a másságot. A szlovákokat szereti (a cseheket, a magyarokat, a cigányokat, de még az oroszokat is utálja) meg a rendet és a szabálykövető normális emberek kiszámítható viselkedését. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
„Mit tudsz te?” – kérdi megvetően a boszorkány. „Szeretni.” – feleli rá derűs nyugalommal a főhős. S rejlik ebben a szóváltásban valami kétséget nem ismerő erő, valami – a rángatózó korszellemet is vállon ölelni merő – vakmerőség. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Színművész szakon kezdett, de hamarosan rájött, hogy a bábok és a rendezés jelenti a teljességet. Diplomamunkáját, Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjéből készült rendezését az Operettszínház mutatja be. Szenteczki Zita bábrendező szakos hallgatóval beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.