Szauer Lillának immár második előadását láthatja a Trafó közönsége. Az És miért, hogy az éjszaka című produkciót íróként és rendezőként is jegyzi, bemutatója február 11-én lesz. Interjúnkban inspirációkról és önéletrajziságról beszélgettünk, na meg a halálról, a gyászról, és arról, milyen érzés pályakezdő művészként Zsótér Sándort rendezni. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Szép Ernő
„A MOSTANI ELŐADÁSBAN MÁR TÖRTÉNNI FOGNAK DOLGOK, ÉS AZOKNAK KÖVETKEZMÉNYEI IS LESZNEK”
A MULATÓ FEHÉR VIRÁGA Tasnádi István: Lila Akác lokál – Orlai Produkció
Csak fehér akác szerepel az Orlai Produkció bemutatójában. Manci ezt kapja, amikor lilát kér – mint a színfalak mögül elhangzik, csak ez volt. Ráadásul ezt a fehér akácot is némiképp zöld fénytörésben látjuk, merthogy az alapvetően zöld színű díszletet nem egyszer zöld fények világítják meg. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
MINT EGY RÉGI SZÉP RUHADARABOT, EZT IS FEL KELL ÚJÍTANI Beszélgetés Tasnádi Istvánnal
„Ebben a virtualizálódó világban mindennek, ami igazi, ami kézzel fogható, ami most történik, annak elképesztő ereje van.” A kilencvenes években egyszer már dramaturgként dolgozott Szép Ernő Lila akácával, most a mű inkább csak szövetét adta a szabad átirathoz. Évtizedek távlatából hogyan alakult az olvasata, mit mutat meg a mai valóságunkból – erről is beszélgettünk Tasnádi István íróval, rendezővel a Lila Akác Lokál bemutatója kapcsán. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
TÉVEDJ EL, ÉS TALÁLJ KI A LABIRINTUSBÓL Interjú Darvasi Lászlóval
Napokig csak néztem a három kötetes nagyregényt, vártam a megfelelő időt. De mint mindegyik Darvasi-regény, ez is hamar beszippantott. A 20. század valóságában visszaköszönnek régi, és felbukkannak új legendás alakok is. Családregény? Történelmi regény? Hatalmas vállalkozás írónak, de olvasónak is. A nagyregény születéséről és személyes 20. századáról is beszélgettünk Darvasi Lászlóval. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
CSAK TÍZ KRONCSI AZ ÉLET Szép Ernő-Guelmino Sándor: Lila ákác / Nagyváradi Szigligeti Színház
A nyitószínben csak a bánatosan bevilágított hősünk látható a színpadon. Az arcán ugyanaz a megfejthetetlen világfájdalom ül, ami szívlövésre és lúgivásra ragadtatta fiatalok ezreit a századelőn. Az ifjú Werther nem hal meg, csak átalakul. Hát persze hogy megint a szerelemről van szó. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA.
ÖSSZEKAPASZKODÁSOK Szép Ernő: Kávécsarnok/Május / Budaörsi Latinovits Színház
Fekete május lenne a megfelelő cím, ha nem viselné azt sok más, lelki és meteorológiai rendellenességről szóló írás, köztük egy 1899-es Ady-cikkecske is. Itt és most a történelmi elsötétülés megidézése indokolná: 1915-1917 között járunk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
REKONTRA VAN Szép Ernő: Patika / Örkény Színház
Nem lepődtem volna meg egy kicsikét sem, ha a harmadik felvonásban bebóklászik a színpadra egy vak komondor. De Mohácsi most „finomban” nyomja. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ Szép Ernő: Vőlegény / Orlai Produkciós Iroda, Belvárosi Színház
Különös élmény egy Szép Ernő-mű robbantott változatával találkozni. Az előadás első felvonása szilánkokra hasad, de aztán, leginkább a szerzőnek köszönhetően, szépen gyógyul, s részeiben magára talál a produkció. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
ÉLETRE HÍVÁS „Csak szólani egy szót mint ember” – Horváth Lajos Ottó önálló estje / Nemzeti Színház
Parányi játéktérben, pár sor párnázott szék előtt valami asztalféleség van középen. Rajta terjedelmes, fekete plasztikzsák, ami egyszerre csak vonaglani kezd, majd kihasad belőle a zombinak maszkírozott költő, s felénk fordul. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
FENSÉGES HIÁBAVALÓSÁG ÉS PAJZÁN HUMOR II. Országos Börtönszínházi Találkozó
A II. Országos Börtönszínházi Találkozót a két évvel ezelőtti dunaújvárosit követően idén a József Attila Színházban rendeztek meg. A háromtagú zsűri az öt régió 21 előadásából válogatott, amelyben összesen 240 fogvatartott játszott. A találkozón negyvenegy szereplőt láttunk öt előadásban. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA.
X+Y=? Gelléri Andor Endre: Femicska csókjai
Jelen írás címe azonos a mártír magyar író kötetben frissen közzétett egyik novellájának címével – de mint kérdés arra utal: mennyivel és miként gyarapíthatja az életművet (ismeretét, feldolgozását, olvasói megbecsültségét), hogy immár huszonhat írásával többet számlálunk? TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
A 44-ES ÁTKOZOTT ÉV Szép Ernő: Emberszag / Vádli, Füge, Szkéné
Három Szép Ernő és egy konferanszié: revü lett az Emberszagból a Szkéné színpadán. Mivé lett a világ? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
KETTŐS FRONTHATÁS Szép Ernő: Kávécsarnok; Május / Szegedi Kisszínház
Legutóbb két Molière-darab olvadt össze a szegedi Kisszínházban, most pedig – A képzelt fösvény beteg után – Szép Ernő két egyfelvonásosa került sokat sejtetően egymás mellé. A koncepció ezúttal is izgalmasabbnak bizonyult, mint maga az előadás. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
MENNY A POKOLBAN Színház és tánc / III. Ördögkatlan Fesztivál
Az Ördögkatlan Fesztivál zárt téri színházi előadásai idén is extra teltházakkal mentek, a szabadtériek meg csak azért nem, mert vagy nem tudtunk róluk, vagy elég nagy hely volt mindenki számára a szabad ég alatt. Kellemesen kaotikusan és barátságosan telt a színházi idő. SISSO ÍRÁSA.
LESÓHAJTVA Szép Ernő: Natália
A Nyugat-korszak manapság legritkábban emlegetett, az irodalom minden nemében halhatatlant teremtett nagyja feltehetően 1945 táján kezdett bele kamasz- és ifjúkorát visszaidéző önéletrajzi regényébe. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
