A jövő évadtól rendez és játszik a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, amivel régi restanciát pótol, hiszen a színház megalakulása óta hívja, hogy térjen vissza szülővárosába. Eddig nem volt rá ideje, most van. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
A Bálint András helyét átvevő Kováts Adél egyszerre ígérte a hagyományok megtartását és a megújulást, a „vérfrissítést”, pályázatában nyilván szándékosan használta a „megőrizve meghaladni” kifejezést. PETHŐ TIBOR ÍRÁSA.
Jelentem: beütött a skizo. Azt akarom látni a színházban, amiben élek, és baromira elegem van abból, amiben élek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Tanúk nélkül színház sincs: Nánay István színikritikus azon kevesek közé tartozik, akik a Szkéné Színház 1970-es megnyitása óta folyamatosan figyelemmel kísérik, mi történt és történik a Műegyetem második emeletén. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
A királygyilkossághoz nem elég az alkalom, félelem nélküli acélos akarat is szükségeltetik. Tatabányán az ördögi mechanizmus titkai kerülnek napvilágra. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
„Jön a vihar, tajtékja ében,/ haragos bírák feketében…” szól József Attila bűnverseinek egyike, s e sorokat nem lehet elhessegetni, mikor átadjuk magunkat a bűnről és a büntetés kétes hasznáról szóló régi regének. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Ezt kérdezte a Radnóti Színház művésze, aki nem szeret interjút adni, mert szerinte ha valaki megnézi a szerepeit, mindent megtud róla. Vagy majdnem mindent. Ugyanakkor, teszi hozzá, az a színész, akinek nincs titka, érdektelen. Ez ugyan ellentmondásosan hangzik, de nem ez az egyetlen a színészi pályán. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Bulvár-királydráma: ez James Goldman 1966-os, két megfilmesítés révén is ismerős darabja, amely nemcsak a közös családi karácsonyozások feszültségeit teszi érzékletessé, de arra is alkalmas, hogy egy életre elvegye a kedvünket a királyfis ábrándoktól. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Egy éve vezeti a Radnóti Színházat, és nem fél a változtatástól. Rendezni azért biztosan nem fog. A Futótűzben nyújtott alakításáért a legjobb női főszereplő díjára jelölték a színikritikusok. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Minden igyekezet hiába, a Vízkeresztet nem lehet érdemben bemutatni egy négyezer fős nézőterű szabadtéri színpadon. A strandváltozatot láttuk. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
Ha színész van – minden van. Vagy majdnem minden. De még a nagyon jó színészeket is fárasztó nézni, amint egy mechanikusan összerakott színmű jeleneteit – egy teljes estén át – berregő helikopterek erejével próbálják fölemelni. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Szikszai Rémusz hozott is ajándékot meg nem is a tatabányai társulatnak és nézőknek. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Azt tudjuk, hogy a Bárka Színház 1996 őszén alakult meg, azt azonban nem, hogy pontosan mikor szűnt meg, hiszen lassan, hónapok alatt véreztették ki: feláldozták egy presztízs egyetem létrehozása miatt. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Nem feltétlenül igaz, hogy aki látott egy Párnaembert, az látta az összest, de az azért igen, hogy két éven belül másodszor nézni nem annyira érdekfeszítő élmény. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Három Szép Ernő és egy konferanszié: revü lett az Emberszagból a Szkéné színpadán. Mivé lett a világ? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.