„Úgy akart viselkedni, mint az a régi görög nő, aki talán sohasem létezett. Türelmesen, okosan, szilárdan. Nem az eszelős szerelem vezette, nem is a gőg, hanem az az erős igény, hogy megfeleljen ennek a magasabb eszménynek.” DOMJÁN EDIT RECENZIÓJA.
A dolgok értékét az adja meg, hogy semmi nem tart örökké. A nemrég megjelent Kései házasság című kötet írójával, Szilasi Lászlóval beszélgettünk. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Az olvasó különös érdeklődéssel olvas a mások halálos betegségéről, mert vele mindez még nem esett meg. Olyan, mintha jegyet váltana a mások szenvedéseit színpadra állító előadásra, hogy mintegy előtanulmányokat folytasson az emberi test okozta kínokról. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.
A három írás lényegében három írói portré, Babitsé, Jókaié, Bessenyeié. Mindannyian éppen kívül rekedtek a saját világukon, az önazonosság hiányától szenvedve tengetik napjaikat. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Túlélési stratégiákról, városokról, derűs depresszióról, az irodalmi lektűr szépirodalomhoz való viszonyáról és persze – A harmadik híd című regénye kapcsán – a hajléktalanság szabadságként való értelmezéséről is szó esett a MüPa Literárium-estjén, amelynek vendége Szilasi László volt. Az írót a magán- és közéleti kérdésekről Veiszer Alinda faggatta. POGRÁNYI PÉTER ÍRÁSA.
A melankólia termékeny borongása az, ami összeköti Puskint, a francia szimbolisták költészetét, és a közeljövőben játszódó A Legkisebb Jégkorszak figuráit Térey János világában. VLASICS SAROLTA interjúja.
Ebben a könyvben egy nagyon egyszerű állítás van – mondja Szilasi László. Súlyos társadalmi kérdésekre keres választ egyéni sorsokon keresztül. A harmadik híd a hajléktalanság regénye. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Igazi magyar lecsúszástörténet egy valóságos magyar városban – a bennünket körülvevő realitás a magja Szilasi László második regényének. SZŰCS TERI KRITIKÁJA.
Bár a templom ősidők óta hagyományosan menedék, ebben a regényben azonban ebbe a templomba mindenki belehal (vagy nyomorék lesz, mert leesik róla). MÜLLNER ANDRÁS KRITIKÁJA.