Nemcsak a versenyprogramban szerepelt idén előadással a Színház- és Filmművészeti Egyetem: vasárnap és hétfőn este az új Bóbita Bábszínházban lépett fel az intézmény két osztálya, két nagyon különböző produkcióval. NAGY GERGELY MIKLÓS ÍRÁSA.
Egymás változatai a jellegüket a címmel is tudató kétszemélyes jelenetek. A nevezetes Dolly bárány részint említődik, részint a falról, képként néz bele az előadásba. Nem valószínű, hogy kitűnően szórakozik. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Jóval több szerep, mint szereplő, sok beszélgetés, filmszerű vágások, groteszk víziók, kikacsintós irónia a (magyar) kezdő színész sanyarú sorsáról. És valami gyilkosság, bár a krimihangulat elmarad. Tagadhatatlan, hogy van az egészben valami Amerika, de ez inkább csak körítés. MAUL ÁGNES ÍRÁSA.
Attól félek, idén is Zsótér Sándor nevéhez fűződik majd az évad (egyik) legkiválóbb előadása. Természetesen nem Zsótér sikerétől, hanem a premier fojtogató időszerűségétől félek. Illetve attól, hogy legjobb esetben is háromszázan látják összesen, így a kutya sem figyel rá. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A színész-osztályok felvételiztető tanárainak fel van adva a lecke. A kiválasztás során nem pusztán kirobbanó tehetségeket kell keresniük, hanem – mivel az osztályok mini-társulatként működnek – számos egyéb tényezőre is figyelniük kell. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
Szigarjev Gyurma című darabja nagy népszerűségnek örvend a fiatal alkotók körében: magyarul a Zöld Macska Diákpince egyik társulata, valamint a kolozsvári és a budapesti színművészeti osztályai játszották. Legutóbb Kárpáti István végzős rendezőhallgató állította színre. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
Gálffi László egyik első főszerepe lehetett A kenguru című film örökké beatdalokat hallgató teherautósofőrje, Varjú István. A színész a mozi elkészültekor, 1975-ben huszonhárom éves volt – körülbelül annyi, mint a végzős színészosztály hallgatói most. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
Fiatal rendezők munkáit nézni izgalmas dolog, hiszen választ remélhetünk arra, milyen problémák és gondolatok foglalkoztatják a huszonéves korosztályt. Laboda Kornél vizsgarendezéséhez kortárs drámát, Németh Ákos Júlia és a hadnagya című művét választotta. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
Három betű és foglalkozás, mi az? Ölő – a válaszra nyilván sokan emlékeznek az egykor a Katonában felemás visszhangot keltett Motel című egészestés őrületből, aminek a szövegét Bodó Viktor és Vinnai András közösen jegyezte. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Nem könnyű feladat elé állítja a végzős színészosztályt Forgács Péter rendező, amikor statikus formákhoz köti Brecht metaforákban burjánzó és helyszínváltó epizódokból építkező Baal című drámáját, megfosztva ezzel a hallgatókat a szerepformálás „hagyományos” eszközeitől. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Nem előzmény nélküli a Zsámbékon látható előadás; annak a kurzusnak az eredménye, melyet Oleg Zsukovszkij tavasszal tartott a Színművészeti Egyetemen. S mint ilyen, két szempontból is jól illeszkedik a Zsámbéki Színházi Bázis programjába. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Tanulságos végigkísérni a POSZT-on a főiskolás színészosztályok mozgásbemutatóit, amiket nézve kiderül, hogy testileg-szellemileg hol, mivel vérteződnek fel – a hivatásos előad-művészeti pályára készülvén – a diákok. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA.
A krétaszagú, holt tudására rátarti, falusi övéi és családtagjai közé visszaforrni képtelen diák és a középkorias, tohonya parlagiság feszül egymásnak a vígjátékban. Ér-e valamit a lecke, amelyet kölcsönösen kapnak? A színiakadémistáknak mindenesetre jó lecke a darab. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Boccaccio-zanza. Hét hölgy és három úr helyett hat ifjú és öt leány. Marton László és Hegedűs D. Géza színészosztályának vizsgája azon a felismerésen alapszik, hogy huszonéves korára egy dekameronja mindenkinek van. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Lógnak a szeren, és lóg rajtuk a szer. De az egy óra játékidő alatt nem lógnak el semmit, és nem lötyög egyetlen szerep sem. A Vas utcai Nádasdy Teremben igazi diákszínházi Karinthy-karinthkatúrát játszanak. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.