Brecht egyetlen optimista drámája – mondják. Hál’ isten, hogy ezt, vagyis A kaukázusi krétakört választotta a Szegedi Nemzeti Színház, mert most pont ebből van deficit: a jóságból. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A Szegedi Nemzeti Színházban látható Mária országa hiába dolgozik kiváló szöveggel, látvánnyal és színészekkel, a hatalmasságok pitiánerségében csak a komédiát mutatja fel, a tragédiát nem. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Hídépítő ugyan nem lett, de groteszk, humoros és drámai erejű Keresztes Attila hetedik szegedi rendezése, a Parasztopera, melynek bemutatója a pandémia miatt éppen két évet csúszott. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA.
Harmincévesen az ember már felnőtt, egzisztenciálisan biztos alapokon áll. A harmincasok egy része biztosan, de Szabó Zoltán első rendezésében, a Tiprás című produkcióban egyáltalán nem ez az oldal kerül terítékre, sőt, egy generáció több évnyi szüntelen frusztrációja tobzódik egy átlagosnak induló szülinapi bulin. KELEMEN ROLAND KRITIKÁJA.