A melankólia termékeny borongása az, ami összeköti Puskint, a francia szimbolisták költészetét, és a közeljövőben játszódó A Legkisebb Jégkorszak figuráit Térey János világában. VLASICS SAROLTA interjúja.
Orbán Viktor a 2018-as választásokon megbukik. Ám nem a politikai helyzet foglalkoztatja az embereket, hanem a hóhelyzet. Az izlandi vulkánok és az Etna véletlen, egyidejű kitörése jégkorszakot bocsát Európára. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
A huszadik század jó néhány magyar drámájának előadástörténetéről szól Földes Anna új kötete. Kritikus kérdések sorozatát veti föl a válogatás, viszont lenyűgöző a szemtanú hitelessége. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA.
Színészként indult, néhány évvel ezelőtt Alföldi Róbert felkérésére rendezett először a Nemzeti Színházban. Új rendezése a Don Quijote, ami a Nézőművészeti Kft. és a Szkéné Színház közös előadásában látható. Rába Rolanddal beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Akár irodalomról vagy valamelyik társművészetről van szó, akár hétköznapi beszélgetésről, Budapest, a budapestiség, a főváros és a vidék ellentéte, a be- és kiköltözés megunhatatlan és kimeríthetetlen téma. A Szatyor Bárban Sárközy Bence, a Libri Kiadó ügyvezető igazgatója ültette maga mellé Kukorelly Endrét, Térey Jánost és Papp Sándor Zsigmondot, hogy beszéljenek arról, mennyire vannak otthon Budapesten. SZARKA KÁROLY ÍRÁSA
A háttér érdekesebb, mint az előtér. Többet mond, amit elhallgatnak, mint amit kikiáltanak. Jobb, ha borul a forma logikája, mint ha fennáll. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Kétarcú Euripidész tragédiája, s kétarcú Horváth Csaba előadása is, csak éppen másként. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A melegvizet nem kell feltalálni, avagy minden remek ötlet közkincs: az egy évvel ezelőtti Ganymed Goes Europe nyomán készült Textúra 2014 című produkció a Szépművészetiben előre vetíti sorozat-jellegét. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Nézhetjük ezt afelől is, hogy az elitté nemesedett (és néha sajnos: sorvadt) költészetnek egész egyszerűen semmi köze a szakmán kívüli világ 97,5%-ához. És ezzel még nem lenne baj, ha ez a szakma nem tenne úgy, mintha a világ tényleg nem is létezne. De, jelentem, létezik. SIMON MÁRTON ÍRÁSA.
A tizennégy verses elbeszélést tartalmazó kötet alapvetően a költő eddigi kedves témáival foglalkozik, hangzásvilágában, tematikai gazdagságában és a szereplők, szituációk ábrázolásában kevés újdonsággal szolgál; mindez azonban semmiképpen nem negatív ítélet, hiszen miért is kellene egy működő, és még erős anyagi tartalékokkal rendelkező költői világot, akár mesterségesen meghaladni. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.
Most akkor ünnepélyesen megígérem, hogy – bár nagy a kísértés rá – egy szót sem fogok az időjárásról írni. PUSKÁS PANNI FESZTIVÁLBESZÁMOLÓJA.
Nem mond semmi olyat a Krétakör komoly kampánnyal beharangozott produkciója, amit ne tudnánk egyébként is. Legfeljebb nem ilyen töményen, nem ilyen keményen, nem ennyire koncentráltan tudjuk, amit tudunk. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Következő verseskötetéről, a műfordítás lehetőségeiről, művészetről, Magyarországról és a másság társadalmi elfogadottságáról beszélgettünk Gerevich Andrással. AYHAN GÖKHAN INTERJÚJA.
Létezik ma egy konzervatív hajlandóságokkal megáldott verselő, aki egyre inkább klasszicizálódó költői világát a múlt század, sőt, a korábbi évszázadok tompa fényeivel képes megvilágítani… SÁNTA JÓZSEF ÍRÁSA.
A Libri Kiadó Katona József Színházban tartott estjén nyolc szerző friss könyvét mutatták be. Az est tétje az volt: mire nem szerény a Libri és vajon fog-e slammelni Térey János. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.