Tévedtem, amikor az úgynevezett politikai elitnek a III. Richárd és a Macbeth negyedik-ötödik felvonását ajánlgattam okulásul. Súlycsoport és érthetőségi szempontok okán sokkal, de sokkal megfelelőbb Ionesco Makbettje, ez a vérgőzös szatíra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Gyilkosság, sőt gyermek-, kéj- és/vagy rablógyilkosság. Többrendbeli. Halottgyalázás, vérvád, társtettesség, exhumálás. Hamis tanúzás, koncepciós per, törvénysértő ítélet, kivégzés. S ez mind mellékes. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A darabban ez a mondat szó szerint elhangzik, csak épp nem kérdő módban. Ekkor már majdnem az előadás végén járunk, s már régóta azon törjük a fejünket, hogy tényleg az eredeti librettó a bugyutább? IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Játszanak, játszmázgatnak az istenek, mi mást tehetnének az Olümposzt nyúlós ködként bevonó mennyei unalom elűzése érdekében? Az meg, hogy ebbe mi, egyszerű emberek belerokkanunk, csöppet sem izgatja őket. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.