Az előadás plakátja beszédes, mi több, fecsegő: egy darálóba felül bemegy a művész, alul kijön a darálthús. Szerencse vagy pech: Bagó Bertalan rendezése nem arról beszél, amiről a plakát. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Nem fonóban: hangárban. Csak a zord idő miatt ott, mert a tervek szerint a hangár előtt, szabadban. Ősztől bizonyára a Jurányi kőfalai közt. Rugalmas darab ez, érvényes, szép mese: bárhol el lehet színházilag mesélni. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A Zeneakadémia régi-új nagytermében ugyancsak régi-új muzsikákat hallhattunk a Népzene Tanszék jóvoltából: megtudhattuk, mire képesek „élesben” a tanárok és a hallgatók együttvéve. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA.
A Literárium sorozatban, a Müpa irodalmi estjeinek második évadjában vagyunk az Üvegteremben, amely kezdésre zsúfolásig megtelt. A kilátás Dunára tájolása, a hely arányainak eleganciája, a jól megoldott akusztika, a kellemes világítás, a nyugodtan várakozó közönség, amely aztán szolidan megörül a színre érkezőknek, egészen olyan hatást kelt, mintha egy boldog és békés országban élnénk. PROICS LILLA ÍRÁSA.
„Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél” – a szeretet unalomig ismert frázisa, egy határon túl pedig pofátlan hazugság. Kárpáti Pétert az érdekli, hol van az a pont, ahol már képtelenek vagyunk átvenni, átvállalni a másikat: a szeretet határait keresi. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A kecskeméti Katona társulatának olyannyira jól sikerült a Chioggiai csetepaté kipofozása, hogy a szórakoztató jelenetek még a darab alapvető hiányosságait is képesek feledtetni. Más kérdés, hogy az előadás komolyabb, érdemi törekvései ugyancsak az önfeledt játék hevében szorulnak háttérbe. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Ízléssel kiválasztott színész- és ülőgarnitúra adja a Thália színpadán Slade napjainkhoz igazított 1979-es darabját. Középpontban az örök kérdés: lehet-e barátság társszerző és társszerző között? LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A híres-hírhedt romantikus melodrámát a rendezőként debütáló Sediánszky Nóra átiratában látjuk életre kelni a Thália Új Stúdiójában. Marguerite Gautier-t Tóth Ildikó játssza; árnyalt-elmélyült szerepformálása sem mentheti meg az ezer sebből vérző előadást. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Sediánszky Nóra Kaméliás kisasszonya éles nyelvű szépség. Kiforgat minden képmutatást: lenézi a hipokritákat és az élveteg párizsi sleppet egyaránt. Dumas-ra meg csak legyint. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A korrupt, kaján, szeszélyes észjárású bíró, ha épp nem akasztani viszik, babakocsi és ülőkád formájú bohókás szerkezetben imbolyog a magasban, vagy földközelben. Míg Acdak, a suttyóból potentáttá lett alkalmi bölcs cinikusan igazságot (és észt) oszt, lezajlik pár rezsimváltás. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.