Kiszolgáltatottságról, tehetetlenségről és emberségről beszél nekünk a Radnóti Miklós Színház legújabb előadása, az Én, Daniel Blake. SZABÓ RÉKA DOROTTYA KRITIKÁJA.
Zavarba ejthet egy szerzőt, ha azt kérik tőle, írjon egy darabot az Aranybulla születésnapjára. Ez történhetett Totth Benedekkel is, aki a körülményekhez képest egészen izgalmas értelmezést választott mindehhez. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A Tháliában a két összeszokott színész érzékeny és bonyolult ábrázolatát adja a párharcnak. Voltaképp el sem dönthető, hogy hol csúszott félre a dolog. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A Dunapest idén harmadszor tudatosította Budapest lakóiban, hogy a város közepén ott folyik a Duna. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
„…a szöveg nemigen utal sem a cselekmény pontos helyére, sem idejére, egyedül az derül ki, hogy orosz és amerikai katonák harcolnak egymással egy lerombolt és szinte teljesen lakatlan városban, ahol magyarul is beszélnek…” POGRÁNYI PÉTER RECENZIÓJA.