Varga Zsófia

SZÍNHÁZ A MOZIVÁSZNON – EGY NEMZETKÖZI KOPRODUKCIÓ TANULSÁGAI A KRITIKUS SZEMÉVEL
Krasznahorkai László: Herscht 07769 / Theaterhaus Jena, Örkény Színház

Egy színházi előadás esetében az az elsődlegesen fontos, hogy átgondolt rendezői koncepció mentén, a színházi formanyelv adekvát használatával, valamint hiteles, átélt színészi játék közvetítésével elevenedjék meg a történet a színpadon – hogy a felhasznált szöveg műfaját tekintve dráma vagy epika, az másodlagos. Olykor azonban az elbeszélő szöveg esztétikai sajátosságai mégis megkérdőjelezik a színpadra állítás szükségességét. Krasznahorkai László Herscht 07769 című nagyelbeszélése, bár vitathatatlanul fontos kérdéseket tárgyal, a színpadon nehezen találja a helyét. IVÁNYI-SZABÓ RITA ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

STÁTUSZ, TÖRVÉNY, VIDEÓJÁTÉK, FÜGGŐSÉG
Kovács D. Dániel – Závada Péter – Varga Zsófia: [ESCAPE] A Donkihóte-projekt / Örkény Színház – Városmajori Szabadtéri Színpad

Ritka tünemény egy olyan alkotás, ami értő módon beszél a videójáték-függőség okairól és veszélyeiről, de hajlandó bemutatni a gaming előnyeit is. A Donkihóte-projekt mindezt teljesíti és igyekszik társadalmi szintre tágítani a problémát. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

KÍVÜL-BELÜL BULI
Tarnóczi Jakab – Varga Zsófia: Extázis / Katona József Színház

Civil a pályán – vagy legalábbis a színpadon. A nézőket már az előadás kezdete előtt a színpadra invitálják az alkotók, hogy bejárhassák a teret, amelyet majd némiképp más szemszögből láthatnak a következő órákban. Tarnóczi Jakab új rendezésének egyes fejezetei között nemcsak járkálni, hanem táncolni is lehet a színen, a levezető jellegű epilógus során pedig még az időközben készülő levesből is kaphatnak azok, akiket az illata nem riasztott el. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Ezeket a cikkeket előfizetőink olvashatják. Már előfizetőnk vagy? Lépj be!
Belépek Előfizetek
Tovább a cikkhez

HŐSÖK NÉLKÜL MARADTUNK
Gerhart Hauptmann: Magányos emberek / Katona József Színház, Kamra

Már az előtérben egyértelmű, hogy nem hagyományos előadásra érkeztünk. A kezünkbe nyomott papír tájékoztat, hogy a különböző hosszúságú részeket „partyk” fogják megszakítani. A nézőtérre hátulról, az öltözői folyosón terelnek be minket, mintha csak az IKEA kiállítóterében sétálnánk, a díszletbe érkezünk meg. Majd U alakban üljük körbe az OSB lapokkal határolt lakásbelsőt. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez