Kínálkozik az, hogy „feledni”. De nem, egyáltalán nem szeretném feledni sem a Kultúrbrigád megannyi előadását, sem a végét. A helyes értelmezés: azt tudnám, mikor lesz már vége annak, ami és aki a Kultúrbrigád megszűnését okozta. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A Nemzeti Kulturális Alap legújabb átalakítását ismét dilettánsok vezénylik – ez a papírforma, hiszen nem értenek a kultúrafinanszírozáshoz; igaz, nem is érdekli őket más, csak a „mi kutyánk kölyke” politikai elve. Eleinte úgy tettek, mintha adtak volna holmi demokratikus látszatra, aztán persze kiderült, hogy nincs az az arcátlan aljasság, amit ne követnének el szemrebbenés nélkül. ÜZEN A SZERK.
Vidnyánszky Attila saját #sohavégetnemérős projektje a Bánk bán színrevitele. A kör egyelőre bezárult: huszonegy évvel azután, hogy a Nemzeti Színház nagyszínpadán először megrendezte Katona József drámáját, az elkövető diadalmasan tér vissza a tett helyszínére. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
1+1 éves szerződést kötött a Teátrumi Társaság rossz szociális helyzetben lévő színészekkel egy évvel ezelőtt. Ám a Jászai Mari Színészház idén új fenntartóhoz került, a Nemzeti Színházhoz, amely intézmény nem kívánt szerződést hosszabbítani a lakókkal. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Szédítő gyorsaságú felnövéstörténet krónikásává lett az egykori majdnem-rektor, Upor László. Sok-sok szemelvénnyel dúsított felsőoktatási tankönyvet írt az egyetemi tanár, ami valójában egyszerre nyomasztó és felszabadító útmutató a 2020-as évek Magyarországának torz és beteg világához. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
27.140 forint: ennyi minisztériumi támogatás jutott a Nemzeti Színház minden egyes nézőjére. A 2,9 milliárddal támogatott repertoár 129 milliós jegybevételt hozott – a Nemzeti Színház 2023-as beszámolója szerint a közönsége harmada nem fizet a megtekintett előadásért. ORBÁN KRISZTINA ELEMZÉSE.
Ez a színházi nyelvújítás, ez valahogy beakadt a szervezőknek, mert újítás, az nincsen a láthatáron sem a Benczúr Ház hetvenes évek patináját mutató dísztermében, ahol az egyik írószövetség van otthon, és ahol az egyik asztalon – mindjárt a pogácsa és az üdítő mellett – gusztusosan elrendezve a Szcenárium nevű kiadvány kínálja magát, a Nemzeti Színház „művészeti folyóirata”, krémszínű fényes műnyomó papíron, jó drága, viszont szintén a hetvenes évek divatja. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A két színész – Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó – súlyos állapotban, hosszú és bonyolult műtétek után fekszik a kórházban. Hogy lépnek-e színpadra valaha, kérdés. És eközben a Nemzeti Színház igazgatója és a kultúráért is felelős miniszter hitvány komédiát csinál az esetből. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A magyar színházi szakma rendszeresen visszatérő vádja, hogy megjelennek bizonyos, politikailag beágyazott csoportok vagy személyek, akik maguknak vindikálják a legfőbb kapuőr szerepét. Cikksorozatunk harmadik, befejező részében ezeknek járunk utána. Megvizsgáljuk Vidnyánszky Attila szerepét és a „kaposvári nemzedéket” övező mítoszokat, valamint megnézzük, kik is határozzák meg egy fiatal tehetség lehetőségeit a színházi térben. A végén kitérünk az állam szerepére is, végkövetkeztetésünk pedig az, hogy a színházi életet végső nem a szakma egyes nagyhatalmú szereplői, hanem a nagypolitika „kapuőrzi”. MERKER IVÁN ÍRÁSA 3. RÉSZ.
Nincs is annál szívszorítóbb, mint amikor a néző látja, hogy a fiatal, még tapasztalatlan, netán rendezőileg sem eléggé segített, támogatott és kontrollált színésztanonc mennyire védtelen és kiszolgáltatott a színpadon. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
A Nemzeti Színház nagyszínpadán jelenleg futó tizenöt előadásból tízet a direktor, Vidnyánszky Attila rendezett. Négyet három külföldi rendező. És van egy mesemondó est is. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Támogatja a Freeszfe Egyesületet és elítéli a művészet szabadságának csorbítását. A miértekről kérdeztük Robert Wilsont, aki üzent a magyar fiataloknak is. NÉDER PANNI INTERJÚJA.
A jövő évadtól rendez és játszik a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, amivel régi restanciát pótol, hiszen a színház megalakulása óta hívja, hogy térjen vissza szülővárosába. Eddig nem volt rá ideje, most van. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Töredelmesen bevallom, nem vitt rá a lélek, hogy a Nemzeti Színház előadása előtt elolvassam Wass Albert Tizenhárom almafa című regényét. Elejétől a végéig csupán egyetlen regényt olvastam tőle, A funtineli boszorkányt. Azt is csak becsületből. Hogy legalább egy legyen meg. A többibe hagytam beletörni a bicskámat. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIIKÁJA.
Ha nem úgy állnak a csillagok és nem akkor kerül be az SZFE-re, valószínűleg másba kezd, de legalábbis másként. Hogy mennyire fér meg valakiben két teljességet kívánó létforma, a független és a kőszínházi, hogyan lehet mindezt összeegyeztetni, erről is beszélgettünk Andrássy Mátéval. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.