Ibsen első „római” darabját, a Brandot most először láttam színházban. Méghozzá a Nemzetiben, igen. Pont olyan előadás, amilyenből vagy tizenötöt dobott a szemétbe a Nemzeti fura ura: színház. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A háború rossz dolog; nem árt ezt eszünkbe idézni, hiszen a közelünkben is tombol. Száz éve tört ki az első világháború, hetven éve szállták meg az országot a németek a másodikban; van mire emlékeztetni. Az első fölidézése kevesebb csapdát rejt magában. A Nemzeti szerint is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A gyenge kezdés után végül jött az erős visszaesés is, még ha a kettő között a kitartó szemlélő rá is bukkanhatott néhány figyelemre méltó megoldásra. A Nemzeti Színház egyenesen Tbilisiből reciklált előbemutatóján jártunk Gyulán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Szellemes, kedves, frappáns, újszerű ötletek sokasága sem hiányzik a műköltészet „népmese”-csodájának színreviteléből. Mindez azonban sokszor lomhán eltékozlódik, főleg a dramaturgiai puhányság folytán. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A naiv és szentimentális színpadi költészetről szóló nagy ívű dolgozattal jelentkezett Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház nagyszínpadán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Úgy tűnik, beérett az, amire különben lehetett számítani, de azt gondoltam, hogy a helyzet talán mégsem ennyire súlyos. Templom lett a Nemzetiből. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Egy kis falu lakói hátukon egy koporsóval szédelegnek végig két órát és majdnem egy fél évszázadot. Közben életüket, épségüket kockáztatják a szokás, a hagyomány, saját értékrendjük érdekében. Értjük, megértjük őket, de közben érezzük, az igyekezetük hiábavaló, a múltat, bár lezáratlan, megváltoztatni nem lehet. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Eddig két írás jelent meg a Burgtheater igazgatójának a magyar kultuszminiszternél tett látogatásáról: a Magyar Nemzet szűkszavúan, a Heti Válasz bő lére eresztve tárgyalta a megbeszélést, meglehetősen kreatív módon újrahasznosítva az ott elhangzottakat. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A XIII. POSzT befejeződött, mindenki értékel, magam pedig némi üldözési mániát vélek felfedezni abban, hogy a szemlélők egy része mindenben politikai manipulációt vél felfedezni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A Tüzes Kandúr Brüsszelben van, Európa – de legalábbis az EU – egy kupleráj. Sokan ennyit olvastak ki tanulságként Vidnyánszky Attila Feydeau-rendezéséből. Pedig vannak az előadásnak más tanulságai – még kevésbé frappírozóak. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Stirlitz megitatta a macskát benzinnel, az ment öt lépést és összeesett. „Biztosan kifogyott a benzin” – gondolta Stirlitz. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Schilling Árpád a kultúrkampfról ír, Bodrogi Gyula is utazott ekhós szekéren, a nemzetközi helyzet fokozódik, zajlik a poszt. Látunk azért előadásokat is, ezekről fogok írni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A Pécsi Országos Színházi Találkozót kiemelt eseményként támogatja a kulturális tárca, de a támogatás mértéke a tavalyi évhez képest csökkent. A versenyprogramban 12 színház (hat vidéki, négy budapesti, kettő határon túli) 20 előadása látható. Az OFF programok száma csökkent: 29 helyszínen 148 rendezvény lesz. Mennyi az annyi? MARTON ÉVA RIPORTJA.
2013-ra egyértelművé vált, hogy a magyar színház – valójában a teljes előadó-művészet – érdekeit egyedül a Magyar Teátrumi Társaság, illetve a delegáltjai által vezetett Színházművészeti Bizottság képviselheti érdemben a kormány felé. Az előbbi egy látszólag demokratikus, vagyis transzparens civil szervezet, az utóbbi egy felülről (miniszter által) kinevezett, és csak általa számon kérhető, tanácsadó szerv. SCHILLING ÁRPÁD ÍRÁSA.
A gesztus – fontos dolog az emberi érintkezésben; a politikában is, a diplomáciában is. Fontosak a körülményei is: ki teszi, kinek, hogyan és miért. A gesztus a kultúra része, a kulturált viselkedés egyik eleme. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.