Tizenötmillió magyar színházát fogja igazgatni, ha betartja a szavát Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színházban. Ne tegye. PARÁSZKA BORÓKA ÍRÁSA.
„A választott politikusok – legyenek állami vagy önkormányzati vezetők – az általuk felügyelt kulturális intézmények vezetőiről jelenleg nem dönthetnek közvetlenül. Ehelyett egy több sebből vérző, a szereplőket is sokszor megalázó helyzetekbe hozó, sokak szerint álszent procedúrának a részesei, miként maguk a pályázók is.” SCHILLING ÁRPÁD ÍRÁSA.
Más kulturális lapokhoz hasonlóan mi is közzétesszük Imre Zoltán színháztörténész és Hudi László rendező nyílt levelét, melyet Vidnyánszky Attilához, a Nemzeti Színház leendő igazgatójához intéztek.
A Csokonai Színház ambiciózusan, egy hetes „ünnepi” fesztivállal kezdi a 2012/2013-as évadot azért, hogy egybegyűjtve mutassa fel az elmúlt években Debrecenben született értékeket. KRICSFALUSI BEATRIX ELEMZÉSE.
A Revizor szerkesztői kérték, gondolkodjak, mit tudnék mondani a kritikáról, illetve a lapban folyó kritikavitáról. Utóbbiról azt, hogy szerintem időszerű és hasznos, az előbbiről pedig néhány hívószó jutott eszembe először. UGRAI ISTVÁN ÍRÁSA.
Bogdanov Edit sommás egyszerűséggel fogalmazza meg a kérdést: „Szükség van-e kritikára?” Később kiderül, a színikritikára gondol. A különbségtétel viszont fontos lenne, hiszen irodalom és színház legalább annyiban különbözik egymástól, mint amennyi átfedés van közöttük. Ebből adódóan a hozzájuk kapcsolódó műfajok is lényegesen eltérnek egymástól. BOLDOG ZOLTÁN ÍRÁSA.
A huszonnegyedik JAK-tábort az irodalom és a digitális kultúra tematikája foglalta keretbe. Ennek megfelelően a beharangozás is (részben) videókkal történt. Az egy hét alatt legalább tíz video-tudósítás, több száz kép és rengeteg szöveg is megjelent a táborról, és ez még csak a kezdet. KUPA JÚLIA ÖSSZEFOGLALÓJA.
A híre megelőzte, bár az jobbára csak azt sulykolta, hogy új, musical és grandiózus, meg hogy „bátran reflektál az abortusz kérdésére”. A részletek elsikkadtak, tán azért, mert a megvalósítás módjával nem is illik foglalkozni egy olyan felemelő téma kapcsán, mint Mária fogantatása. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Sokat tűnődtem azon, hogy az új vezetéssel működő Miskolci Operafesztivál arculatváltásának fő motívuma a megszüntetve megőrzés vagy pedig a megőrizve megszüntetés volt-e. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Vidnyánszky Attila színházi nyelvének ismerete várakozásokat ébreszt. Sikerül-e Madách szentenciózus nyelvezetének színházi kifejezést adni? Képes-e felbontani az üzenetet közvetítő zárt drámai struktúrát, megújítani a Tragédia-rendezések hagyományát? KRICSFALUSI BEATRIX KRITIKÁJA.
A miniszter döntött: múlt héten megalakult a Színház-, a Tánc- valamint a Zeneművészeti Bizottság. A legnagyobb lobbi a színháznál volt, itt a finanszírozási rendszer aljáig ette be magát a politika. NAGY GERGELY MIKLÓS ÖSSZEFOGLALÓJA.
Pár évtizede még elképzelhetetlen lett volna, hogy Kodály Zoltán emblematikus színpadi művét, a Háry Jánost ritkaságként köszöntsük a Margitszigeten. BÓKA GÁBOR CIKKE.
Monumentális díszletben, sok statisztával, neves színészek közreműködésével készült Vidnyánszky Attila Tragédia-értelmezésének harmadik, az előző kettőt magába olvasztó, de azokat nem meghaladó verziója. NÁNAY ISTVÁN ELEMZÉSE.
Felfokozott várakozás előzte meg azt a beszélgetést, ahol a független társulatok jövőjéről esett szó. Az eseményen nemcsak az érintettek kaptak megszólalási lehetőséget, hanem a függetlenek helyzetét másképp elgondoló Vidnyánszky Attila is. Ő azonban délelőtt megsértődött. NAGY GERGELY MIKLÓS ÍRÁSA.
A Vidnyánszky Attila rendezte előadás legfőbb jellegzetessége, hogy a rendező összetéveszthetetlen kézjegye semmilyen módon nem fedezhető fel rajta. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.