Vörösmarty Színház

MINDENT A SZEMNEK
Térey János: Nibelung lakópark / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

A látvány nagyon húha – a szem etetve, illetve zabáltatva van. Szikora János rendező-igazgató nemcsak az évad ékkövének, hanem sejthetően pályája egyik csúcspontjának is tervezte Térey János darabját. Amelynek ráadásul van egy igen emlékezetes színházi előképe, a Krétakör produkciója a Sziklakórházban, Mundruczó Kornél rendezésében. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

MINDÖRÖKKÉ ELEKTRA?
Eugene O’Neill: Amerikai Elektra / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Bár nem hiszem, hogy ez lett volna a repertoárépítés koncepciója, de a boldogtalan Iphigeneia után néhány hónappal az ő nem sokkal boldogabb sorsú húga, Elektra is feltűnt a Vörösmarty Színház Kozák András Stúdiójának színpadán. Folytatásról nincs szó, mivel nővérétől eltérően nem eredeti, antik valójában, hanem annak amerikai transzformációjaként jelent meg. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

HOVA MENNEK A ZSIDÓK?
Jerry Bock – Seldon Harnick – Joseph Stein: Hegedűs a háztetőn / Székesfehérvári Vörösmarty Színház

Már megint egy Hegedűs a háztetőn, a musical, amit már annyiszor láttunk színházban és filmen, láttuk Topollal, Bessenyeivel, Dunai Tamással, Görög Lászlóval, fejünkben a dallamok és a poénok, ezt várjuk, hogy lássuk Tevjét, a tejesembert, elmerüljünk ismét a Sólem Aléchem és Marc Chagall nyomán teremtett, örökre eltűnt, de újra és újra megidézett világban. De valami egészen mást kaptunk Székesfehérváron. PATAKI ÉVA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

JAJTORNA A LAJTORJÁN
Georg Büchner, Robert Wilson, Tom Waits, Kathleen Brennan: Woyzeck / Vörösmarty Színház, Pelikán Fészek, Székesfehérvár

A létra hétköznapi és szimbolikus szerepe, hogy elősegítse a véges és korlátozott, végzetesen korlátozott képességűnek teremtett ember felfelé irányuló törekvéseit – az angyallal birkózó Jákobtól a szerelmes Montague-fiún át a megrepedt büszkeségű Solness építőmesterig, és tovább. Jelen esetben viszont a létrák inkább akadályként működnek, illetve átalakulnak Woyzeck fizikai-egzisztenciális kényszermozgásának groteszk kíngimnasztikai eszközeivé. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

KÖTELEZŐK RÖVIDEN
Jókai Mór–Selmeczi Bea–Szikora János: A kőszívű ember fiai / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Egy jól ismert szöveg színházi adaptációjának a ráismerés örömén túl arra is lehetőséget kellene adnia, hogy friss szemmel, új, aktuális nézőpontból tekinthessünk az adott műre. A Vörösmarty Színház előadása ugyan tesz erre kísérletet, de a látványos díszlet és jelmezek ellenére is csupán a kötelező tananyag felmondásáig jut. IVÁNYI-SZABÓ RITA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

TÖRTÉNET A BIZALOMRÓL ÉS AZ ÖNBIZALOMRÓL
David Seidler: A király beszéde / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

A székesfehérvári a nyolcadik magyar bemutató A király beszéde című darabból, amelyet a Tom Hooper által rendezett nagy sikerű film után a forgatókönyvíró, David Seidler adaptált színpadra. De miért érdekli a (magyar) közönséget ilyen nagyon VI. György király beszédhibája? PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

AZ ÜGYNÖK ÉS AZ INDIÁN
Bereményi Géza – Kovács Kriszta: Apacsok / Vörösmarty Színház

És nem: amíg a Fidesz van hatalmon, nem lesznek nyilvánosak az ügynökakták. Hozzáteszem: amíg a szocialisták voltak hatalmon, addig sem lettek nyilvánosak. Nyilván mindkét pártnak súlyos érdeke fűződik ahhoz, hogy így legyen és így maradjon. Bereményi Géza és Kovács Kriszta Apacsok című drámája: ügynökdráma. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

MIT KEZDJÜNK A PETŐFI-ÉVVEL? MIT NE?
Paál István–Vági László: Petőfi rock / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Lassan kétszáz éve, hogy megszületett Petőfi. Emiatt rengeteg mű születik majd az elkövetkezendő egy évben azért, hogy lerója tiszteletét az egyik legnagyobb magyar költő és a ’48-as forradalom hősei előtt. E művek legtöbbjének a célkitűzése nagyjából itt meg is áll majd – a sort a székesfehérvári Petőfi rock nyitja. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

A JÓN S ROSSZON INNEN, A TEREMTÉSEN TÚL
Závada Pál: Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin

Az Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin című kötet kötött formában írt, verssorokba tördelt esszé, egy sokszereplős, a valóságot ezúttal nemcsak a fikcióval, de a transzcendenssel is erősen kölcsönhatásba hozó, ütköztető elmélkedés, nagy, egyszerre a humanizmus mellett és ellen elmondott beszéd. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.

Tovább a cikkhez