Egy tönkrement kapcsolat és egy válás kicsit sem fekete-fehér körülményeiről, családon belüli erőszakról, megcsalásról, szülői mintákról, önfeláldozásról, anyaságról, az erőszak továbbadásáról és az elengedés nehézségeiről beszél nekünk a Mély levegő. SZABÓ RÉKA DOROTTYA KRITIKÁJA.
„Egyszer azt álmodtam, hogy a nagy-magam fogadja örökbe a kis-magam.” Álomvilág helyett azonban a komor valósággal szembesít minket az Exit Generáció: túltelített rendszer, megcsappanó anyagi források, ellehetetlenített dolgozók, gyermekmolesztálási botrányok, magára hagyott gyerekek. HEMZŐ CSENGE ÍRÁSA.
Még mindig vannak olyan emberek, akiket semmi nem mozdíthat ki elkeserítő élethelyzetükből. Sem egy stég a tavon, sem a sör, sőt még a jackpot sem. A gyász pedig végképp nem. SIMON ORSOLYA KRITIKÁJA.
A Zeppelin ott lebeg felettünk. Vagy közöttünk. Legalábbis a Budaörsi Latinovits Színház kopár színpadának közepéről ágaskodik felénk és részben fölénk a Zeppelint formázó vasszerkezet a Karoline és Kasimir című előadásban, mintegy folyamatosan emlékeztetve a múlt és jelen várakozásaira, vágyaira, reményeire. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A Trafóban mutatja be Kárpáti Pál a Hogy a barátaim egyszer végighallgassanak című előadást. Vele beszélgettünk magányos üldögélésekről, szalonivászatról és a térképészet elhagyásáról. PROICS LILLA INTERJÚJA.
A színházi munkafolyamatban talán a dramaturgok végzik a legösszetettebb munkát. Darabot választanak, részt vesznek az összes próbán, írnak és közösen gondolkodnak a rendezővel. Mégis nagyon keveset beszélünk róluk, amikor egy színházi előadás szóba kerül, sokan nem is tudják, hogyan vesznek részt ők az alkotófolyamatban. Ennek okairól és a dramaturgszakmáról beszélgetünk Kelemen Kristóffal, a Radnóti Miklós Színház dramaturgjával, Perczel Enikővel, a székesfehérvári Vörösmarty Színház dramaturgjával, valamint Zsigó Anna szabadúszó dramaturggal.
Moderátor: Puskás Panni
Mit tehet a nő, ha már nem húsz, és már nem is harminc éves? Ha már elmúlt negyven, urambocsá ötven? Ha elmentek a „jó” évek és az álmokból, tervekből semmi sem lett? A Láthatáron Csoport zenés varietéje könnyekig nevettet, ám tompán fájó perceket is szerez, ha néha magunkra vagy a környezetünkre ismerünk. KÓNYA RITA VERONIKA KRITIKÁJA.
Apáknak és fiúknak közös programként is ajánlja első rendezését, a Manna bemutatójaként szeptember 12-től a Trafóban látható Kereki című előadást Georgita Máté Dezső. Bár fizikailag nincs jelen, az elhunyt nagyapa is szereplője a három generáció találkozásáról szóló történetnek. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
Harmincévesen az ember már felnőtt, egzisztenciálisan biztos alapokon áll. A harmincasok egy része biztosan, de Szabó Zoltán első rendezésében, a Tiprás című produkcióban egyáltalán nem ez az oldal kerül terítékre, sőt, egy generáció több évnyi szüntelen frusztrációja tobzódik egy átlagosnak induló szülinapi bulin. KELEMEN ROLAND KRITIKÁJA.
A Tünet Együttes csapata vitte színre Sóvirág címmel Fahidi Éva és Cuhorka Emese találkozását. Éva annak idején túlélte Auschwitz-Birkenaut, kilencven éves. Emese kíváncsi, táncos, harmadannyi idős. PROICS LILLA ÍRÁSA.
A latin mondás – duo si faciunt idem, non est idem – szerint ha ketten csinálják ugyanazt, az nem ugyanaz. Mintha csak a régi bölcsesség illusztrációját láttuk volna Zsámbékon a két előadásban. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA.
Nyár végén, ősz elején ugyan hiányzik már a színház, de nem nagyon akaródzik még bemenni az épületekbe. A Placcc őszi kiadása az átmenetet könnyíti meg: színház a városban, város a színházban. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.