Bevallom, nem ismertem eddig a Világszép Gyermekvédelmi Alapítványt, de látva a 15. évfordulót ünneplő kiállításukat, csak a nagyrabecsülés hangján tudok szólni tevékenységükről. Öröm, hogy léteznek és aktívan működnek, abszolút megérdemlik a figyelmünket. Nagyon fontos, hogy minél többen tudjanak arról a fantasztikus filantróp munkáról, amelyet Wirtz Ágnes és kollégái végeznek.
Mindannyiunk érdeke, hogy a felnövő gyerekek családi hátterüktől és adottságaiktól függetlenül megtalálják helyüket a világban, képesek legyenek közösségbe tartozni, hasznos tagjai lenni a társadalomnak. Ha szerencsések vagyunk, biztosan tudunk mondani olyan pedagógusokat, mentorokat az életünkből, akiknek egy jó szava, hozzánk való viszonyulása, példamutató viselkedése erőt, kapaszkodót, iránymutatást adott egész életünkre. Az empatikus odafigyelés, a másikra fordított idő felbecsülhetetlen érték – mindkét félnek. A Világszép Kortárs Kapcsolatok című tárlaton huszonnégy, több generációt képviselő képzőművész és hetvenhét állami gondozásba került gyerek és fiatal találkozásának, közös munkájának eredményét láthattuk. A koncepciótól a megvalósításig körülbelül kétéves munkát jelentő folyamatot Wirtz Ágnes művészettörténész, a kiállítás kurátora fogta össze és vitte a hátán Alföldi Róberttel, a másik kurátorral együtt. Az általa meghívott művészek egy-egy korábbi munkájukkal érkeztek az alapítvány közösségi terébe (vagy hívták meg saját műtermükbe a csoportot), amelyet Ágnes először az alkotó jelenléte nélkül mutatott meg a csoportnak, majd a művésszel együtt közös alkotásba fogtak.
A harmadik lépcsőfok a találkozásra reflektáló új mű létrehozása (a művész önálló alkotása) volt. Ezek a „triptichonok” kerültek a Ludwig Múzeum első emeleti kiállítóterébe. Az alaphangulat a vidámság, a tobzódó színek, a festés, formázás, nyomhagyás testi-lelki élvezete. A munkákat a kurátor lelkes, érzelemdús, közvetlen hangnemben megírt élménybeszámolói kísérték (visszatérő szavak: csoda, flow, kapcsolódás, felszabadultság, energia), és a QR-kódokat beolvasva kétperces videókat is megnézhettünk minden találkozásról – érdemes volt! A megszólaló művészek mind arról számoltak be, milyen sokat kaptak ők is ezektől az alkalmaktól, azonnali, őszinte, sokszor élesen okos visszajelzést. Azt is érdekes volt látni, hogy melyik korosztály hogyan viszonyul a szituációhoz, azonnal ráhangolódtak-e a feladatra vagy lassabban reagáltak, bátran kérdeztek vagy inkább kivártak, sőt élesen kritizáltak. Az derül ki, hogy minden kiválasztott műhöz, egyéni stílushoz – színskálához, technikához, témához, érzelmi töltethez – megfelelő rávezetéssel rövid idő alatt lehet kapcsolódni (a másolás is ér!). Ebből az irányból nézve a tárlat egyenesen összeköthető a múzeum nyáron bezárt Gyakran ismételt kérdések című, a kortárs művészet befogadásával foglalkozó módszertani kiállításával, másik irányból közelítve pedig a gondoskodás fogalmához kapcsolható, amelyet az intézmény emlékezetes Vigyázat, törékeny című 2023-as tárlata tematizált.
Enteriőrfotó a kiállításból – fotó: Glódi Balázs
A Világszép Gyermekvédelmi Alapítványt Wirtz Ágnes művészettörténész és férje, Albrecht Wirtz alapította 2010-ben, az örökölt német családi cég eladásából származó vagyonukat fordítva a célra. (Németországból Budapestre költözve ugyanekkor a gasztronómiában is elindultak, a kissvábhegyi Villa Bagatelle bisztró máig nagyon sikeres.) Kapcsolatba kerülve az itthon tragikusan alulfinanszírozott gyermekvédelmi szakellátással, tenni akartak. Jó példaként állt előttük a Bátor Tábor alapítványa, Küllői Péter tevékenysége. Öt programból álló támogatási hálójuk: mentorálás, mesemondás, foglalkozások, táborok, és egy inkluzív óvoda – gyermekotthonokban élő, illetve onnan kikerülő fiataloknak nyújt hosszú távú támogatást, fejlesztést, segítséget a traumák feldolgozásához, számos munkatárs, megbízott szakember, önkéntes és tiszteletbeli nagykövet bevonásával. A művészettel nevelés nagyszerű módja többek között az önismeret fejlesztésének. „Nem sajnálni kell ezeket a gyerekeket, hanem látni és támogatni. Én azért tudok ma ebben az országban boldogan élni, mert őket ismerhetem.” – nyilatkozta korábban Wirtz Ágnes. „A közös munka során olyan hiteles emberi kapcsolatok alakultak ki, amelyek méltó ellenpontjai a stigmatizálásnak.” Ágnes a művészetközvetítésben, a gyerekekkel való munkában találta meg a kiteljesedést. Az ő vidám, közvetlen egyéniségének, a társakat motiválni tudó energiájának, aktív jelenlétének eredménye mindaz, amit látunk. „Én ma azért vagyok hálás, mert rég nem láttam az öcsémet ilyen elmélyülten és örömmel valamit csinálni.” – hangzott el egy résztvevőtől.
Köves Éva workshopja
Néhány kiragadott jelenet a sokból: Nádler István széles ecsettel felvitt gesztusait, kék-fekete színeit boldogan próbálták ki nagy papírtekercseken a kiskamaszok. „A hozzáállás szabadságát vették át” – mondja Nádler videóban. Fajgerné Dudás Andrea három, mára családos édesanyával ásott az anyává válás kérdéseinek mélyére. „Az én anyám annyi félelmet adott, én nem szeretném továbbadni.” – írta fel egyikük a közös alkotásra. Köves Éva kisiskolásokat varázsolt el, egymás kezét festékezhették össze, boldogan gyártották a pöttyöket, „…és mindenki nyakig mászott a festékben.” Haász Istvánnal a fény és árnyék megragadásával kísérleteztek a gyerekek, papírhajtogatással, vágással. Milyen nehéz dolog is lelassulni, csak a feladatra koncentrálni! Bóbics Diána négy kamasz fiút vett rá a festékszóró spray kipróbálására, teljes sikerrel. Vojnich Erzsébet magányos buszmegállót ábrázoló festményének reprodukciójára három fiatallal közösen festett különböző élőlényeket, az eredmény váratlanul izgalmas lett. „Mikor én ott térdepeltem, és a kis madarakat festettem a te képeden, és te egyszer csak ott voltál mögöttem, és egyszerre festettünk, azt soha nem fogom elfelejteni” – reflektált az élményre egyikük. Csató József szerint „az idétlenkedésből egyszer csak egymásra meg befelé figyelés lett, meg a képre figyelés – olyan volt, mint egy műterem.” Az Esterházy Marcell–lel való találkozás valamelyest kilóg a sorból, a tárlat fajsúlyos pontja, külön termet is kapott. Marcell egyszer használatos fényképezőgépeket adott a három huszonéves fiatalnak, azzal a kéréssel, hogy két hét múlva találkozzanak ismét, és hozzák a fotóikat. Hívószó: örökség. Az elkészült képek kapcsán elmélyült, őszintén kitárulkozó beszélgetés jött létre, Orvos-Tóth Noémi jelenlétével, amelyek videófelvételébe betekintést kaptunk. Megrendítő élethelyzetek és ráismerések („hasonlítok az anyámra”).
Enteriőrfotó a kiállításból
A kiállítás a közönséget aktivizáló üzenőfallal és a foglalkozásokon készült fotófrízzel zárult – ahogy a videókon, úgy a fotókon is gondosan ügyelve a gyerekek inkognitójára. Ötszáz számozott példányban szép, egyenként megfestett borítójú katalógus is készült az Open Books kiadásában, és adományautomata is rendelkezésre állt az adni tudók számára. Éljen soká a Világszép Alapítvány, és minél több érintettnek legyen része olyan életre szóló élményekben, mint amilyeneket ez a kiállítás felvillant.