Hirdetés
A Párizsi Nemzeti Opera Ariodante-előadásának tanúsága szerint a közönségsiker receptje egyszerű: elég egy kiváló rendezés, egy még kiválóbb karmester és zenekar, és egy megbízható szereplőgárda. GYÁRFÁS ORSOLYA KRITIKÁJA.
21 éve jelenik meg a Summa Artium heti kulturális hírlevele, a Vademecum. Az ezredik, ünnepi válogatás, a Vademecum Omnibus elolvasása után a hírlevél írójával, Török Andrással, saját meghatározása szerint „népi kritikussal” beszélgettünk magas- és mainstream kultúráról, mecenatúráról, az ajánlás és a válogatás szempontjairól. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA.
Várjon Dénes és Simon Izabella, a világhírű zongorista-házaspár és Illés Szabolcs, a régi zene historikus előadásának egyik legjelentősebb hazai művelője és kutatója a zenei élet egymástól meglehetősen távol eső területein tevékenykednek. Mégis zenéltek már együtt, és van egy közös, meghatározó élményük és szenvedélyük: Új-Zéland. MALINA JÁNOS INTERJÚJA.
Hirdetés
A Platon Karataev zenéje élőben sokkal inkább a folyamatban, mint a dalokban kel életre. A zenében mindig is megvolt a hajlam a magasabb szférák felé való kikacsintásra, a Platon esetében ez az életmű integráns része, de a túlzottan megszokott, hitelt csorbító sallangoktól mentesen. A zenéjük ráadásul megáll önmagában, ilyen kapaszkodók nélkül is. RÁTOSI MILÁN KRITIKÁJA.
80 és 45. Két szép évforduló: Ton Koopman karmester, orgonista, muzikológus és az általa alapított és vezetett Amszterdami Barokk Zenekar születésnapjai. Az illusztris eseményt a régizene holland mestere Händel első angol nyelvű oratóriumával, az Eszterrel ünnepelte – a Müpa-beli előadáson igen óvatos duhajsággal. GYÁRFÁS ORSOLYA KRITIKÁJA.
A Kokas Katalin–Kelemen Barnabás házaspár és a Zeneakadémia közös nyári fesztiválja – amely immár csak egyik, bár legjelentősebb rendezvénye a Fesztivál Akadémia Budapest (FAB) egész évre és az ország számos pontjára kiterjedő programsorozatának – idén július 16-28. között zajlott, és talán minden eddiginél gazdagabb programmal kényeztette el a közönséget. MALINA JÁNOS BESZÁMOLÓJA.
Дeva második, Avar című albumával hű marad légiesen könnyű, ugyanakkor pattogósan ütemes hangzásához, de el is távolodik a tőle megszokott, goás hangzású folktronikától. Az Avar változatos hangszerelésével sokkal bátrabb és experimentálisabb, az egymásra építkező számokkal és motívumokkal pedig jóval koncepciózusabb, mint az előadó debütáló lemeze, a Csillag. TÓTH-GYÓLLAI ORSOLYA ÍRÁSA.
Két fesztivál közé egy pótlás, netán újrázás esik az idei nyár várhatóan legmelegebb hónapjában. Jászay Tamás főleg, de nem kizárólag színházakat ajánl most, azért van itt tánc, cirkusz, opera, film, könyv, meg minden, ami ezek közé esik. JÁSZAY TAMÁS AJÁNLÓJA.
Előrebocsátom a végkövetkeztetést: minden szempontból korrekt, vizuálisan egy-egy pillanatában egyenesen élményszerű előadással szolgált idén Szentmargitbánya. No meg egy meglehetősen kései debütálással is. BÓKA GÁBOR KRITIKÁJA.
Az elmúlt időszakban több olyan produkció jelent meg a magyar színházi palettán, amelyek elszakadtak a klasszikus játszói-befogadói hagyományoktól, és a nézői figyelem egészen másfajta formáira építettek. MEGYERI LÉNA KRITIKÁJA.
A közel hatszáz oldalas kötet végigolvasása nosztalgiautazás volt számomra azokba az időkbe, amikor még magamról és a világról mit sem tudó tinédzser voltam, és nagyon szerettem volna valahova tartozni, de semmiképp sem a fősodorhoz. Mire a könyv végére értem, kissé újradefiniáltam a punkhoz való viszonyomat – akadtak eközben fájdalmas felismerések is, de összességében nagyon hálás vagyok érte. PUSKÁS PANNI RECENZIÓJA.
…bizony, Tolnai Ottó hazájában vagyunk, az ő szelleme jelenik meg itt nekünk, az ő nyelvét beszéli itt mindenki, általa tudjuk, hogy mi mit jelent, és mi minden mást jelenthet még, és akárhogy szóródik a nyelv szanaszét, a szabadság és a szolidaritás felé gravitál. DECZKI SAROLTA BESZÁMOLÓJA.
Hirdetés
Olvastam Sajtó Dávid cikkét a Telexen. Több dologban igaza volt, de összességében úgy látom: kár lenne a a Fishing on Orfű idei négy napját politikai eseményként értelmezni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A bánáti Varjasról indult, zenei világát a multikulturális falusi zenekarok, a barokk zene és a Beatles formálja. Bukarestben színházi, filmes és televíziós munkák után az útja végleg Franciaországba vezeti. Ő találja ki, hogyan szóljon egy parádé zenéje Disneylandben, miközben Tompa Gábor és Silviu Purcărete is a legközelebbi munkatársaként tartja számon. Vasile Șirli története a zeneszerzői szabadság partitúrája. HORVÁTH PATRÍCIA INTERJÚJA.
Eljött a hőn áhított nyár. És vele a hőségriadó. Mielőtt azonban hőemelkedést, netán hőgutát kapnának a szóviccektől, pillantsanak rá az ország (hő)térképére, célozzák meg hősiesen a Dunántúlt, Kelet-Magyarországot, netán Budapestet, a múzeumokban ugyanis kellemes hőmérséklet uralkodik, minimális hőingadozással. Ugyanez áll a mozikra és a koncerttermekre is. A hőhullámok csúcsán nincs mit tenni, mint hőszigetelt otthonukban pihegni egy-egy jó könyvvel, ám a hullámvölgyek idején nyugodtan merészkedjenek el szabadtéri koncertekre vagy színházba, a tömeges bulikon és a nézőtereken jó a testek hőátadása. MERÉNYI ÁGNES AJÁNLÓJA.
Majka (Majoros Péter) Csurran, cseppen című száma már több, mint 13 millió megtekintésnél tart a YouTube-on, Gálvölgyi János elszavalta, Dopeman jó üzletnek nevezte a számot, a TV2 pedig a Való Világba süllyesztené. De miért ragadta meg ennyire a magyarokat Bindzsisztán története? Hogyan illeszkedik a Csurran, cseppen a Majka-mítoszba és hogyan építi tovább a médiaszemélyiség imázsát? Miben más ez a dal, mint a hazai könnyűzene más kormánykritikus darabjai? TÓTH-GYÓLLAI ORSOLYA ÍRÁSA.
Bella Máté, Kutrik Bence, Gyöngyösi Levente és Orbán György egyfelől, Johannes Brahms másfelől: ritka és izgalmas konstelláció. Mit sugall egy olyan hangversenyműsor, amelynek első részében négy mai magyar komponista, a másodikban a nagy német romantikus zenéje szólal meg: kortárs a cappella kórusművek latinul, 19. századi oratórium németül? CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Március 20-án egy régi név mellett új logó és új jelmondat („Dobban a szív”) tűnt fel az internetes közösségi portálokon: a nagyközönség számára ekkor válhatott biztossá, hogy az eddigi formájában ismert Erkel Színház nincs többé. BÓKA GÁBOR ÍRÁSA.
Kell-e befolyásolnia a műről formált véleményünket annak, amit az alkotóról tudunk? Lehet-e bűnös ember igaz művész? Szerzőt és munkáját az utókor gondolkodása az idők végezetéig örök egységbe forrasztja, vagy a kettő elválik egymástól az utolsó tollvonás pillanatában? Izgalmas kérdések, amelyek elől az 50 éves Cantemus Kórus Gesualdo-estjét hallgatva sem térhettünk ki. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Gyémánt Bálint triójának tavaly bemutatott, Vortex of Silence című lemeze adta a Magyar Zene Házában felhangzott koncertjük gerincét. A továbblépés egyik lehetséges iránya Zentai Márk, a Mörk énekesének vendégszereplésével látszik kibontakozni, a másik egy új, egyelőre cím nélküli kompozíció intimebb hangütéséből következhet. ZIPERNOVSZKY KORNÉL KRITIKÁJA.
,,Az elkövetkező három napon keresztelőt ünnepelünk a faluban” — hangzik el a Magyar Zene Háza Listen. című kiállításán az egyik videóinstallációban a Parno Graszt énekesének szájából, mi pedig rádöbbenünk arra, hogy régen a zenének sokkal inkább volt funkcionalitása, mint korunkban: az emberélet minden nagy fordulópontja szervesen összekapcsolódott a közös tánccal, énekkel. KUNYIK KINGA ÍRÁSA.