GÖRBERSDORF SÖTÉT ÁRNYAI Olga Tokarczuk: Empuszion / Vince Kiadó
Fiatal férfi érkezik egy dél-sziléziai tüdőszanatóriumba az első világháború előtti évben. Nem, nem a Varázshegy könyvismertetője kezdődik így, hanem a Nobel-díjas Olga Tokarczuk Empuszion című új regénye, ami persze megidézi Thomas Mannt, tárgyává teszi a rémisztő természetet, a testet, a családot és a nőket. GAJDOS NÁRCISZ RECENZIÓJA.
A MUZSIKA GRANDJA Richard Linklater: Blue Moon
Az a baj vele, hogy nem működik igazán. Nem hiszem el a szerelmet – ha kellett volna hinni benne. Mert a fő szál a munkakapcsolaté, az épp eltűnő, huszonöt éves együttműködésé, de hogy ne egyetlen lábon álljon a történet, még idekerekítettek egy — a másik nem egy szép, fiatal tagjához
„BRUSCON ENGEM IS SZÉTSZED” Beszélgetés Pelsőczy Rékával és Alföldi Róberttel
Az Orlai Produkció új bemutatója Thomas Bernhard kultikus szövege, A színházcsináló alapján készült. A főpróbahét elején beszélgettünk a címszerepet játszó Alföldi Róberttel és a rendező Pelsőczy Rékával barátságról és bocsánatkérésről, szövegtanulásról és örvényről. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
EGY KISEBB ISTEN GYERMEKE Lars von Trier: Hullámtörés / Radnóti Színház
Könnyű elképzelni a keletkezéstörténetet. Arra gondolhatott a Radnóti Színház vezetése, hogy van egy kiváló, különleges alkatú, nagy drámai erejű, egyben komikus vénájú, ideálnaiva karakterszínésznőjük, Sodró Eliza. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
SZEXUÁLIS ZAKLATÁS ÉS NEMZETISÉGI KONFLIKTUSOK EGY KIS, ERDÉLYI SZÍNPADON The Dream; Wonders of Transylvania / Reactor, Kolozsvár
Van Erdélyben, közelebbről: Kolozsváron egy különleges hely. Nem is hely, inkább független színház. Nem is független színház, inkább alkotóközösség. Fiatal művészek, akik úgy döntöttek, a hivatalos színházi szisztémától eltávolodva, szabadon szeretnének dolgozni – a nevük: Reactor. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
AMIVEL DOLOG VAN Szüts/Vojnich-cédulák – Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet kiállítása a Godot Galériában
Hölgyeim és Uraim, amit itt látnak, azt látják, a képeket nem írom le, noha a szépnevű ekhphrasis, azaz képleírás hagyományai és lehetőségei számosak. Lenne tehát kedvem egyrészt kalandként elveszni a SzütsVojnich-i tájban, másrészt új, ide készült verseket illeszteni a képekhez, de jobb, ha maradok a faltól falig céduláknál, régieknél és újaknál, az új is régi és viszont, a van sincs és a nincs is van. PARTI NAGY LAJOS KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓJA.
Hirdetés
TE MIT TENNÉL ISTEN HELYÉBEN? Alexei German: Nehéz istennek lenni – Hard to Be a God (2013)
Az orosz rendezőzseni végtelenül sötét világának naiv főhőse, Rumata sajátmagának teszi fel a kérdést. A profetikus vízió megmutatja a pokol eljövetelét, ha a kérdést komolyan gondoljuk, és őszinte humanista nézőpontból szeretettel tesszük fel. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
R-BESZÉLGETÉS: JÁSZAY TAMÁS A KYOTO EXPERIMENTRŐL
Még egyszer Japánról: lapunk főszerkesztője, Jászay Tamás 2024 októberében egy hónapot töltött Japánban, a Kyoto Experiment fesztivál vendégeként. Tapasztalatait és benyomásait már megírta két hosszú cikkben, de Csáki Juditot nem hagyta nyugodni néhány alapkérdés, például az, hol és hogyan élt Kyotóban, bandáztak-e együtt az európai kritikusok, meg hogy érte-e szerzőnket kultúrsokk, és ha igen, milyen téren.
LÁTHATATLAN MUNKA A MÚZEUMBAN Beszélgetés Róka Enikővel
Nemcsak a magyar művészet meghatározó alkotói és munkái köszönnek vissza a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának kiállítótereiben. Aki tud a sorok között olvasni, történetek sokaságából válogathat. Traumák, háttérbe szoruló életek és az örökségünk megőrzésének felelőssége is feltűnik A főváros képtára – Művek és történetek című tárlaton. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA INTERJÚJA.
VÉGTELEN FELADAT Didier Eribon: Visszatérés Reimsbe
Didier Eribon francia filozófus és társadalomtudós Visszatérés Reimsbe című esszéregénye gyerekkorának világát, családját idézi fel, a munkáskörnyezetet, amelyet maga mögött hagyott. Az osztályváltás kapcsán identitásról, szexualitásról, politikáról és demokráciáról is beszél. MATUZ BENCE RECENZIÓJA.
A FILM, AHOL ÉLÜNK A franchise, Max
A franchise ritka jó érzékkel és kíméletlen alapossággal szatirizálja egy képregényfilm-forgatás poklát, de elmulasztja a lehetőséget, hogy túlmutasson a stúdiógépezeteken folytatott élcelődésen. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA.
ÁTLÁTSZÓ FALAK ÉS MONDATOK Suzanne Osten–Per Lysander–Németh Nikolett: Médea gyermekei / Budaörsi Latinovits Színház, Városi Ifjúsági Klub
Van eredménye annak, ha egy színház évek óta igyekszik kiemelt figyelmet fordítani a gyerek- és ifjúsági előadásokra. Az ilyen műhelyek idővel saját formanyelvet és magabiztos, a különösen kritikus tinédzserközönség számára is működő színészi eszköztárat alakítanak ki. A Budaörsi Latinovits Színház Médea gyermekei című előadása is megerősíti mindezt. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
TIZENKILENC NAP AZ ÉLET Georg Büchner: Lenz / Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka
Mint amikor kristálytiszta vizű, csontig hatolóan hideg hegyi patakba hosszan belemeríti az ember az arcát, az lehet hasonló érzés, mint most a magányos vándor, Lenz sorsával szembesülni a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház színpadán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
MI VAN, HA SIKERÜL Stefano Massini: Manhattan Project / Akademietheater, Bécs
A hétszeres Oscar-díjas Oppenheimer után kíváncsian várta a bécsi közönség a Manhattan Project című darabot. Az Akademietheaterben Christopher Nolan után az olasz sztárszerző, Stefano Massini meséli el az atombomba keletkezésének történetét. Ráadásul részben magyar perspektívából. MUSZATICS PÉTER ÍRÁSA.
A MULATÓ FEHÉR VIRÁGA Tasnádi István: Lila Akác lokál – Orlai Produkció
Csak fehér akác szerepel az Orlai Produkció bemutatójában. Manci ezt kapja, amikor lilát kér – mint a színfalak mögül elhangzik, csak ez volt. Ráadásul ezt a fehér akácot is némiképp zöld fénytörésben látjuk, merthogy az alapvetően zöld színű díszletet nem egyszer zöld fények világítják meg. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Hirdetés
FÁBÓL FAKARIKA Esterházy Péter: Mercedes Benz / Vígszínház, Házi Színpad
Márpedig a cselekmény hiánya, bárhogyan csűrjük-csavarjuk, nem cselekmény. Voltak legendás idők, a csűrő-csavaró (posztmodernnek is mondják) nyolcvanas–kilencvenes évek, amikor a hiány nem látszott annyira, vagy legalábbis nem láttuk, nem akartuk látni annyira. Most viszont már jól tennénk, ha komolyan vennénk azt, hogy mit látunk, és mit nem. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
MOST AKKOR SÍRJUNK VAGY NEVESSÜNK? Hullik a vakolat / Netflix
A Netflix új sorozata egyszerre próbál titokzatos családi dráma, krimi és helyzetkomikumokra épülő vígjáték lenni, de ebből a sok mindenből csak egy viszonylag szórakoztató semmi születik végül. SUGÁR BERTALAN KRITIKÁJA.
AZ EMLÉKEZÉS LEHETETLENSÉGE Kovács Dominik–Kovács Viktor: Mintapinty / Kollázs Egyesület, 6szín
Molnár Erzsébet elmeséli egészen átlagos élete történetét: útja a Pest széli kertvárosból vezetett Égetthalomra, ahol párttitkár férje idővel elhagyta, ő pedig a helyi néprajzi múzeum alapító vezetőjeként dolgozott évtizedeken át. Igazi coleur locale-nak tűnik első pillanatban; a kép azonban csalóka, mert az asszony a visszaemlékezés közben – ahogy nézőként mi is átélhetjük a monodráma fiatal szerzőpárosának, Kovács Viktornak és Kovács Dominiknak a Mintapintyhez fűzött vallomásos sorait – „újraalkotja személyiségét”. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
A MAGUNKRÓL SZÓLÁS NEHÉZSÉGE Dave Johns: Én, Daniel Blake / Radnóti Színház
Kiszolgáltatottságról, tehetetlenségről és emberségről beszél nekünk a Radnóti Miklós Színház legújabb előadása, az Én, Daniel Blake. SZABÓ RÉKA DOROTTYA KRITIKÁJA.
ÉGNI KELL? Móricz Zsigmond: Úri muri / Székesfehérvári Vörösmarty Színház
Két évaddal az igazán emlékezetes szombathelyi Kivilágos kivirradtig után újabb Móricz-adaptációt készített Horváth Csaba: Székesfehérvárott rendezte meg az Úri murit. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
TOVATŰNŐ MOZAIKOK John Crowley: A szerelem ideje
Adott a legfelkapottabb független forgalmazó, két A-kategóriás színész, vágyakozással, emberi esendőséggel, szerelemmel, kudarccal és tragédiával átitatott forgatókönyv, izgalmasnak tűnő szerkesztési elv a Brooklyn rendezőjével és tökéletesen időzített premierrel. Hol lehet ezt elrontani? CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
TULAJDONKÉPPEN FELESLEGESEK VAGYUNK Yuval Noah Harari: Nexus
Meglepő lett volna, ha napjaink társadalomtudományi megmondóembere, Yuval Noah Harari nem szentel hosszabb művet a mesterséges intelligenciának. A Nexus áttekinti az információs hálózatok történetét a kőkorszaktől az MI-ig, a szerző pedig azt latolgatja, vajon a hazugságok hálózatának új központja válik-e belőle. KONOK PÉTER RECENZIÓJA.
EGY MARADHAT Friedrich Schiller: Stuart Mária / Stúdió K Színház
Életre-halálra szóló párbaj elevenedik meg a Stúdió K nagyítóként működő, maroknyi terében. Évszázadok távolából átemelt pillanatkép ez, ismerős helyzet, melyben a résztvevők mindegyike érzi – el fog dőlni. Így nem maradhat. S csak egy maradhat. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
VÁGÓHÍDON A JÓ PÁSZTOR Hwang Dong-hyuk: Nyerd meg az életed – Squid Game 2 / Netflix
A Netflix dél-koreai sorozatának, a Squid Game-nek a második évadában a magyar címfordítás még mindig szó szerint értendő: a játékból való kiesés egyúttal kivégzéssel jár. Ezúttal azonban nagyobb hangsúlyt kap egy lehetséges harmadik választás. VÍZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
















