GÖRBERSDORF SÖTÉT ÁRNYAI Olga Tokarczuk: Empuszion / Vince Kiadó
Fiatal férfi érkezik egy dél-sziléziai tüdőszanatóriumba az első világháború előtti évben. Nem, nem a Varázshegy könyvismertetője kezdődik így, hanem a Nobel-díjas Olga Tokarczuk Empuszion című új regénye, ami persze megidézi Thomas Mannt, tárgyává teszi a rémisztő természetet, a testet, a családot és a nőket. GAJDOS NÁRCISZ RECENZIÓJA.
A MUZSIKA GRANDJA Richard Linklater: Blue Moon
Az a baj vele, hogy nem működik igazán. Nem hiszem el a szerelmet – ha kellett volna hinni benne. Mert a fő szál a munkakapcsolaté, az épp eltűnő, huszonöt éves együttműködésé, de hogy ne egyetlen lábon álljon a történet, még idekerekítettek egy — a másik nem egy szép, fiatal tagjához
„BRUSCON ENGEM IS SZÉTSZED” Beszélgetés Pelsőczy Rékával és Alföldi Róberttel
Az Orlai Produkció új bemutatója Thomas Bernhard kultikus szövege, A színházcsináló alapján készült. A főpróbahét elején beszélgettünk a címszerepet játszó Alföldi Róberttel és a rendező Pelsőczy Rékával barátságról és bocsánatkérésről, szövegtanulásról és örvényről. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
A HALÁL MINT SORSESEMÉNY György Péter: Lépcsőházi katarzis
György Péter saját és családi emlékezetmunkájának egy részét elvégezte 2011-es Apám helyett című kötetében. 2024-ben a Lépcsőházi katarzis című kötetben édesanyja történetével befejezte ezt a munkát. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
A LILA LÓ MEGMENTI A KOMMUNIKÁCIÓSZEGÉNY PÁRKAPCSOLATOT Solt Róbert: Felesemese / Vaskakas Bábszínház
Az alaphelyzet és a konfliktus mindenki számára ismerős – a győri Vaskakas Bábszínház legújabb előadása az átlagos hétköznapok valóságát mesés elemekkel tarkítja úgy, hogy minden korosztály haza tudjon vinni belőle valamit. SZABÓ RÉKA DOROTTYA KRITIKÁJA.
KÉT IDEÁL Máv Szimfonikus Zenekar: Német requiem / Zeneakadémia
Bella Máté, Kutrik Bence, Gyöngyösi Levente és Orbán György egyfelől, Johannes Brahms másfelől: ritka és izgalmas konstelláció. Mit sugall egy olyan hangversenyműsor, amelynek első részében négy mai magyar komponista, a másodikban a nagy német romantikus zenéje szólal meg: kortárs a cappella kórusművek latinul, 19. századi oratórium németül? CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Hirdetés
A DÍVA ELTŰNT Pablo Larraín: Maria
Pablo Larraín chilei rendező Maria Callas-filmje bulváros és fájón elcsépelt. Érzelmesen sóhajtozva, de valójában drámára éhesen, botrányokon csemegézve suhan át a hősnő életén. A közepén pedig nem Maria Callas áll, hanem Angelina Jolie, aki Maria Callast játssza. MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
„EL AKAROM PUSZTÍTANI MAGAM KÖRÜL EZT AZ EGÉSZET” Beszélgetés Raubinek Lilivel
A Pusztító címmel január 19-én 17 órától látható a Trafó nagytermében a tavaly Lábán Rudolf-díjjal elismert kortárs táncművész, koreográfus, Raubinek Lili 18 éven felülieknek ajánlott meghökkentő, kísérleti táncelőadása, amit kislánya születése kapcsán a magyar egészségügyről szerzett tapasztalatai is inspiráltak. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
REPKÉNY A VASTRAVERZEN In Pari – III. – Szöveg és zene / Magyar Zene Háza
Szeánszra gyűlt a péntek esti nép. Én meg próbáltam felfogni, s egyúttal meghatározni, hová is érkeztem. Sűrű és remek mutatvány volt ez az „összművészeti együttállás”, melynek során, míg Bodor Ádám írásait Szikszai Rémusz olvasta fel, Márkos Albert csellón, Porteleki Áron ütősökön rögtönzött delejes hangzatokat. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
FÁBÓL FAKARIKA Esterházy Péter: Mercedes Benz / Vígszínház, Házi Színpad
Márpedig a cselekmény hiánya, bárhogyan csűrjük-csavarjuk, nem cselekmény. Voltak legendás idők, a csűrő-csavaró (posztmodernnek is mondják) nyolcvanas–kilencvenes évek, amikor a hiány nem látszott annyira, vagy legalábbis nem láttuk, nem akartuk látni annyira. Most viszont már jól tennénk, ha komolyan vennénk azt, hogy mit látunk, és mit nem. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
MOST AKKOR SÍRJUNK VAGY NEVESSÜNK? Hullik a vakolat / Netflix
A Netflix új sorozata egyszerre próbál titokzatos családi dráma, krimi és helyzetkomikumokra épülő vígjáték lenni, de ebből a sok mindenből csak egy viszonylag szórakoztató semmi születik végül. SUGÁR BERTALAN KRITIKÁJA.
AZ EMLÉKEZÉS LEHETETLENSÉGE Kovács Dominik–Kovács Viktor: Mintapinty / Kollázs Egyesület, 6szín
Molnár Erzsébet elmeséli egészen átlagos élete történetét: útja a Pest széli kertvárosból vezetett Égetthalomra, ahol párttitkár férje idővel elhagyta, ő pedig a helyi néprajzi múzeum alapító vezetőjeként dolgozott évtizedeken át. Igazi coleur locale-nak tűnik első pillanatban; a kép azonban csalóka, mert az asszony a visszaemlékezés közben – ahogy nézőként mi is átélhetjük a monodráma fiatal szerzőpárosának, Kovács Viktornak és Kovács Dominiknak a Mintapintyhez fűzött vallomásos sorait – „újraalkotja személyiségét”. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
A MAGUNKRÓL SZÓLÁS NEHÉZSÉGE Dave Johns: Én, Daniel Blake / Radnóti Színház
Kiszolgáltatottságról, tehetetlenségről és emberségről beszél nekünk a Radnóti Miklós Színház legújabb előadása, az Én, Daniel Blake. SZABÓ RÉKA DOROTTYA KRITIKÁJA.
ÉGNI KELL? Móricz Zsigmond: Úri muri / Székesfehérvári Vörösmarty Színház
Két évaddal az igazán emlékezetes szombathelyi Kivilágos kivirradtig után újabb Móricz-adaptációt készített Horváth Csaba: Székesfehérvárott rendezte meg az Úri murit. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
TOVATŰNŐ MOZAIKOK John Crowley: A szerelem ideje
Adott a legfelkapottabb független forgalmazó, két A-kategóriás színész, vágyakozással, emberi esendőséggel, szerelemmel, kudarccal és tragédiával átitatott forgatókönyv, izgalmasnak tűnő szerkesztési elv a Brooklyn rendezőjével és tökéletesen időzített premierrel. Hol lehet ezt elrontani? CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Hirdetés
LÁTHATATLAN CSILLAGOK A sarkvidéki éjszaka csillagai – Esther Horvath kiállítása
Munka, szabadidő (túlélés?), (hős)nők. Mindez a Spitzbergákon, az Északi-sarkhoz legközelebbi lakott kutatóállomáson, Ny-Ålesundon, szó szerint a világ végén. Esther Horvath dokumentarista fotói nemcsak megmutatják az itteni életet, hanem vizuális narratívával tanítanak, mesélnek is. DOMA PETRA KRITIKÁJA.
MINDEN ÉS MINDENKI ISTEN Ivan Viripajev: Részegek / Budaörsi Latinovits Színház
A Budaörsi Latinovits Színház Részegek című előadásában csak homályos utalásokat kapunk, hogy a szereplők honnan jönnek, és merre tartanak, közös nevezőjük a részegség: az az állapot, amely időn, téren és törvényen kívül helyezi őket. A részegség állandósult létállapota metaforává válik. IVÁNYI-SZABÓ RITA KRITIKÁJA.
ÉVINDÍTÓ IDILL Haydn: Évszakok / Müpa Budapest
Nem megújulást szeretnék újévkor, csak ismétlést: legyen az idei Évszakok is legalább olyan jó, mint a tavalyi Teremtés. Nem könnyű feladat, mert Gottfried van Swietennek a paraszti élet zsánerképeire építő szövegkönyve már az 1801-es bemutató idejében sem számított költészeti csúcsteljesítménynek, Haydn aranykeze sem tudott ilyen alapanyagból a Teremtés fenségességével és népszerűségével vetekedő mesterművet faragni. GYÁRFÁS ORSOLYA KRITIKÁJA.
„ÉN LESZEK AZ, AKI SZÍVESEN AD KI VERSET” Interjú Simon Mártonnal
Simon Márton költő otthagyta kiadóját, a Jelenkort, hogy mostantól magánkiadásban jelentesse meg verseit. Sőt, egyszersmind bejelentette egy új kiadó megalapítását is: az Okapi Press kizárólag verseskötetek kiadásával fog foglalkozni. A szerzővel a magyar irodalom, és ezen belül a líra mostoha helyzetéről, a magánkiadás lehetőségeiről és Hideg pizza című új kötetéről beszélgettünk. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
A FÉLBEHAGYOTT MOZDULAT – ÉS AKI FOLYTATJA Avignoni Fesztivál 2024
Vannak olyan óriások, akiknek a halála egész korszakokat zár le. Talán a tánc világában a legnehezebb a helyzet, hiszen ott a társulatok nemritkán egyetlen koreográfus köré rendeződnek. Amikor pedig az ősforrás hirtelen kiapad, már csak a kérdés marad: hogyan tovább? Folytatni vagy abbahagyni? HORVÁTH PATRÍCIA ÍRÁSA.
„HIÁNYOZNAK AZ EMBEREK” Ez vagyok én: Céline Dion / Amazon Prime
A két évvel ezelőtt stiff-person-szindrómával (SPS) diagnosztizált világsztár végre előbújt: a streaming szolgáltató júniusban bemutatott, Celine Dionról szóló dokumentumfilmje fájdalmas közelségbe invitálja nézőjét a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő szupersztárhoz. SUGÁR BERTALAN ÍRÁSA.
A MEGHALÁS SZABADSÁGA Karsai Dániel – Bíró Bence – Szenteczki Zita: Egy tökéletes nap / 6SZÍN
Ég és föld, Makó és Jeruzsálem – nagyjából ennyi a távolság és a különbség egy élethelyzet és egy színmű drámaisága, pláne tragikuma között. És aki a valóság drámaiságából próbál drámát írni, bizony, nagyjából tízből tízszer bukik el. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A CSELEKMÉNY CSELEKMÉNYTELENSÉGE Richard Wagner: Trisztán és Izolda / Bayreuthi Ünnepi Játékok
Lehet-e még újat mondani a Trisztán és Izoldáról? – tehetnénk fel az egymást sűrűn követő bayreuthi felújítások láttán az obligát kérdést, de akár tovább is mehetnénk: el lehet-e egyáltalán mondani (értsd: játszani) a Trisztán és Izoldát? BÓKA GÁBOR KRITIKÁJA.
A TERMÉSZET RENDBEN, DE AZON TÚL? Krasznahorkai László: Zsömle odavan
Szép és ironikusan érzelmes Krasznahorkai László új regénye az öregségről, a magányról és az ember méltóságigényéről. A Zsömle odavan egyúttal keserű szatíra köz-és magánállapotainkról. DOMJÁN EDIT RECENZIÓJA.
















